Írolvasgondol

1.

Felhívnak hajnalban, hogy be kell mennem a rádióba egy sürgős, exkluzív riportot készíteni, de előtte találkoznom kell a szerkesztőnővel. Elrohanok a megadott helyre, de hiába várom a hölgyet, nem jön. Lassan kétségessé válik az is, hogy beérek-e a rádióba és közben még azt sem tudom, hogy kivel kell találkoznom. Utálom az ilyen helyzeteket. Próbálom hívni a szerkesztőnőt, telefonja süket. Már elindulnék hazafelé, amikor elém fordul autójával Kövesi, a tartalék, és megkérdezi, hogy merre tartok. Mondom neki, hogy a rádióba.

„A francnak mész Te a rádióba, semmi keresnivalód nincs ott. Inkább gyere, teszünk egy kört és jót dumálunk” – mondja, és nem kell kétszer mondania. Csodálom az arcmemóriáját, hiszen mindössze egyszer találkoztunk. És elkezdünk körözni a városban Kövesivel, a tartalékkal Újlipótvárostól Albertfalváig és keressük a választ arra, hogy „hol basztuk el”….A rádióriportról, amelyről nem tudok meg semmi közelebbit, végleg lekések, de nincsen hiányérzetem.

2.

Két kellemetlen arcú fickó és két meztelen lány ácsorog egy parkban, árnyas fasor alatt, láthatóan rám várnak. Újra akarják forgatni a Különleges históriák című film William Wilson-epizódját, amelyben egykor Alain Delon megvesszőzte a kártyában vesztes Brigitte Bardot-t. Most rám osztanák a jeges tekintetű szépfiú szerepét. Előtte azonban végig kell tapogatnom a hasonlóan rossz arcú lányokat, akiknek a bőrét bekenték valami fényes, ragadós folyadékkal. Erős undor fog el, de a kezembe adják a frissen vágott, hajlékony vesszőt. Ekkor azonban a fasor túlsó végén feltűnnek szüleim, és én semmiképpen sem akarom, hogy megismerjék e rejtett énemet. Így a lányok is megmenekülnek és én is.

Később az egyik fickó mégis megtalál, egy hasonló forgatásra invitál, ezúttal egy lakásba. Egy ugyancsak meztelen lány várja, hogy elnyerje tőlem méltó büntetését, ő azonban úgy tudja, hogy a verés csak imitálás lesz, ugyanúgy, mint az ő jajveszékelése. Nekem viszont éppen az ellenkezőjét mondják, csináljam a lehető legkomolyabban. A lány tiltakozni próbál, könyörög, de a rosszarcú nem hatódik meg tőle, az én vesszőm viszont a harmadik csapásnál rostjaira hullik szét és nincsen tartalék.

3.

Be kell ugranom E.C. meghirdetett koncertje helyett, biztosítanak, hogy abszolút profi zenekart kapok, sőt, még a műsort is én állíthatom össze. Gitárom ugyan nem a legmenőbb, arra a fekete „Hollywoodra” emlékeztet, amelyen egykori kollégiumi zenekarunkban Csárlsz barátom játszott. Teljes magabiztossággal szedem elő a régi Cream-dalokat és a remek blues-okat főleg a 70-es évekből, gyakorlom az éneklést is, miközben a többi zenész csak immel-ámmal készülget. Jön egy menedzser, aki hangosan sürget, mert a nagy tornaterembe összegyűlt tömeg már kezd türelmetlenné válni. Akkor derül ki számomra, hogy a hozzám rendelt bandából senki sem ismeri ezeket a klasszikus dalokat…

4.

Végre munkát kapok, délutáni műszakba osztanak be. Útközben azonban becsábítanak egy elegáns, absztrakt festményekkel teli szalonba, ahol kétszer annyi pénzt ígérnek, mint új munkahelyemen, azzal a feltétellel, hogy dervisforgásokat végzek, miközben análszexelek egy apró nővel úgy, hogy a nő feje nem érhet földet. A csábító lehetőség, amelynek próbáján természetesen megbukom, elfelejteti velem a munkahelyet, így elbocsátanak, mielőtt egyáltalán megpróbáltam volna.