Írolvasgondol

A királysírjairól híres Saint-Denis bazilikájának a 19. század óta hiányzik az északi tornya. A helyi önkormányzat szeretné megépíttetni és ezzel visszaadni eredeti formáját. Ám a kultúrkörökből heves kritikák érik a tervet.

A Párizs környéki Seine-Saint Denis megyében található bazilika homlokzatát nemrég újították fel, a középkori kövek visszanyerték vakító fehérségüket, megtisztították az aranyozott feliratokat és megújult a hihetetlenül szép, kígyóalakú óra is. De, aki a katedrálist szemből nézi, annak mégis hiányérzete támad. Másfél évszázad óta hiányzik a 86 méter magas északi tornya, amelyet először villám sújtott, majd egy kisebb tornádó destabilizált, ezért l846-ban le kellett bontani. - ideiglenesen, gondolták akkor. Eugéne Viollet- Le Duc építész, a középkori műemlékek nagy restaurátora két egyforma tornyot képzelt újraépíteni, hogy a bazilika szimmetrikus legyen, de a tervvel a mai napig nem foglalkoztak. Most azonban újra felvetődött az északi torony pótlása és a város kommunista polgármestere, Didier Paillard meghallgatva az Eric Orsenna akadémikus által elnökölt bizottságot, szintén a terv mellett állt ki.” Ez a bazilika történelmünk része, benne van a város génjeiben és a város köréje épült. Az egyik nagy büszkeségünk és ideje visszaadni neki azt az arcát, amelyet évszázadokig viselt.”— jelentette ki.

A torony lebontása előtt ez a bazilika volt Ile-de-France legmagasabb építménye. Ezt a magasságot határozták meg a 12.század építő szerzetesei, akik a párizsi Notre-Dame-mal akartak versenyezni.

A terv megvalósításával a bazilika látogatottságát is fel akarják lendíteni. Évente csak 200 ezer látogatója van, míg a párizsi Notre-Dame-nak 13 millió és a reims-i, egykori koronázó katedrálisnak 1 millió. Pedig a Saint-Denis kivételes műemlék, több francia királyi dinasztia temetkezési helye. Sajnos, az állam teljesen elfelejtette, sok festett ablak van siralmas állapotban, nincs fűtés és olyan terem, ahol ideiglenes kiállításokat lehetne rendezni, vagy iskolákat fogadni pedagógiai látogatásokra.

A tervezők abban reménykednek, hogy a torony építésével az érdeklődés is jobban ráterelődik. Ennek érdekében a bizottságnak az az ötlete támadt, hogy egy középkori építési területet kellene létrehozni, ahol a látogató megismerhetné a korabeli technikákat, megfigyelhetné, hogyan dolgoznak a kőfaragók, az ácsok, a kovácsok. Felfedezhetné, hogy akkor milyen szállítási módokat alkalmaztak, felmászhatna az óriási állványzatra,ahonnan rendkívüli panoráma tárulhatna a szeme elé az egész Ile-de France-ra.

És ez nem kerülne egyetlen centbe sem az adófizetőknek, mivel a tervnek indulásra csak annyi pénz kell, ami az állványzat felhúzásához szükséges, a folytatáshoz teljes mértékben elég lesz a látogatóktól befolyó összeg.

A tervnek, azonban sok az ellenzője. A La Tribune de L’art igazgatója ellene van annak, hogy pénzt adjanak ki egy olyan torony építésére, amely eltűnt a 19.században. Vandalizmus újat építeni a régire”- mondta és véleménye szerint a terv mellett állókat nem a kulturális örökség érdekli, hanem “ egy Disneyland stílusú attrakció készitése.” Kifogásolja azt is, hogy az állványzat évekig elcsúfítaná a templom előtti teret és olyan katedrálisoktól vonna el forrást, amelyek restaurálásra szorulnak.

Vannak olyanok is, akik az 1964-es Velencei Chartára hivatkozva állnak be az ellenzők sorába. A Charta kimondja, hogy minden korszak építészeti hozzájárulását tiszteletbe kell tartani és a stílus egységének helyreállítása nem lehet egy restauráció célja. Eszerint a torony eltűnése a műemlék életének egy olyan mozzanata, amelyhez nem kell hozzányúlni.

A bazilika ugyan az állam tulajdonában van, de a kulturális miniszter kijelentette, hogy minden kulturális műemlék vonzza ugyan a közönséget, de nincs pénz a fenntartásukra. A végső döntést azonban az állam legfelső szintjén hozzák meg, az Élysée figyelemmel kíséri a kezdeményezést és szeptember közepén pozitív választ adhat.