Írolvasgondol

A zene jó megoldás lehet a diszlexiás gyerekek nagy többsége olvasási problémájának megoldására. Ezt támasztja alá a Plos One-ban megjelent figyelemreméltó tanulmány. Nemcsak a módszertan kitűnő, hanem az eredmények is impresszionálók: azok a gyerekek, akik hat hónapon keresztül zenei tanfolyamon vettek részt, a szó szoros értelmében behozták olvasási hátrányukat.

A zene és az olvasás közötti kapcsolat furcsának tűnhet, de a diszlexia a valóságban gyakran kapcsolódik a hallás problémájához. Néhány eset kivételével, amikor vizuális nehézségek miatt nem tudják elválasztani egymástól a betűket, a gyerekek nehezen különböztetnek meg bizonyos hangokat, mint a B és a P, és küszködnek a megfelelő betűk összekapcsolásával, nehézségeket okozva az olvasásban.

„ Minden hang, vagy beszédhang – állítja a logopédus – akusztikus paraméterekkel rendelkezik, amelyek az idők folyamán nagyon gyorsan változnak. Csak a hallási agykérgek neuronjainak a nyelvi területekkel való kiváló szinkronja biztosítja minden beszédhang biztos felismerését - állítja Johannes Ziegler, az Aix-Marseille egyetem, igazgató helyettese. A diszlexiás gyerekeknél ez a szinkron kevésbé érvényesül, az akusztikai paraméterek kezelése nem elég világos, és nem elég pontos.”

A korábbi kutatások bebizonyították, hogy a zene, kedvező hatást gyakorol a neuronok szinkronjára annak érdekében, hogy kezelni lehessen a hangnemet és a ritmust a hallás és a nyelv pozitív visszatükrözésével. „ A rendkívül sokat gyakorló zenészek körében folytatott kutatás szerint, nyelvi képességeik fejlettebbek. Sokkal könnyebben különböztetik meg a hangokat és tanulnak meg idegen nyelveket” – magyarázza Daniele Schön, az új kutatás társszerzője. Ezzel szemben azoknak a gyerekeknek, akiknek nehézséget okoz az olvasás, problémákat jelent a ritmus koordinálása, legyen az ének, vagy tánc, vagy egyszerűen csak egy dallam.”

Azzal a céllal, hogy igazolják a zene hatását a diszlexiára, Daniele Schön és csapata felkért ötven, 8-11 év közötti diszlexiás gyereket, hogy vegyenek részt egy ritmikus zenei, vagy képzőművészeti közös tanfolyamon, hetenként két alkalommal. Ezen kívül naponta logopédiai gyakorlaton is részt vettek.

„ Csak a két csoport összehasonlításával lehetett igazolni, hogy az olvasásban történt esetleges haladás nem a gyermekek kora, vagy egy adott tevékenységben végzett személyes hozzájárulásuknak köszönhető. Ezen túlmenően azért választottuk a képzőművészetet, mivel a látásélmény kedvező szerepet játszhat a javulásban” részletezi a szerző. A tanfolyamok végeztével azt kérték a gyerekektől, hogy olvassanak el egy szöveget, és megállapították, a „zenei” csoportban a gyerek 60 %-ának az olvasása annyira javult, hogy kikerültek a diszlexia kritériumából, szemben a „képzőművész csoport 28%-ával. Ezután elolvasattak velük egy másik szöveget, amely kitalált szavakat tartalmazott, azzal a céllal, hogy teszteljék a megfejtésük képességét, és ez alkalommal a”zenei” csoport gyerekeinek 75%-a volt sikeres, a másik csoport 36%-ával szemben. „A zene hatása már korábban is ismert volt, de ez volt az első olyan kísérlet, amely összehasonlított két csoportot, és nagy számmal vont be gyerekeket” - örvendezett Johannes Ziegler.

A szerzők számára nem hagyott kétséget a diszlexiás gyerekek érdeklődése a zene iránt. „Valójában az agy keretében egy igazi illetékességi váltás következik be a ritmustól a hangok észlelésének képességéig, azaz a helyes olvasásig” - véli Daniele Schön. Gyakorlatilag a tanfolyamok nem igényeltek különleges szakértelmet a tanároktól. Éppen csak a ritmusra van szükség, amely lehet tánc vagy dal formájában, azért, hogy a gyermek kedvet kapjon részt venni benne. A szolfézs önmagában nem elegendő. És elmondhatjuk, hogy a lassabban haladó gyermekek számára a zene jótékony hatása az idő múlásával is folytatódni fog”

Azonban szó sem lehet arról, hogy abbahagyják a logopédiát, mivel kiegészítő módszerről van szó. „A logopédiára azért van szükség, hogy felkeltse a fonetikai ismereteket, a hangokra és azok gyakorlására összpontosítva, például az egymást követő betűk ismétlésével. A zene nem összpontosít erre, de megteremt a számára egy kedvező általános kontextust. A logopédia tehát ajánlott, amikor az óvoda végén, vagy az iskolakezdés elején diszlexia gyanúját fedezzük fel. Ugyanis 11-12 éves korban a diszlexiás gyerekek többéves olvasási hátrányba kerültek, és egy zenei kezelés már nehezen tudja behozni ezt a lemaradást.” – mondja a szakember.

Ezek után nem meglepő, hogy mennyi híres zenész, énekes szenvedett diszlexiában. Például a klasszikus zene legnagyobb géniuszai közül Ludwig van Beethoven és Johann Amadeus Mozart! De olvasási zavarokkal küzdött John Lennon, Cher, Mireille Mathieu, Harry Belafonte, Ozzy Osbourne, Noel Gallagher vagy a fiatal generációból Joss Stone is…