Írolvasgondol

Az Egyesült Államokban rendszeresen előforduló lövöldözések gyökerei az amerikai kulturális antropológiában vannak - írja az olasz Panorama hetilap, amely elemzi e némileg meglepő állítást.

Az amerikaiak a borzalmas mészárlások ellenére továbbra is hisznek abban, hogy szentséges szent joguk fegyverrel rendelkezni, mert ez inkább az antropológiai természetük része, mint a történelmüké . De ezt nem mi mondjuk, hanem az ILA / Institute for Legislative Action/ és a nagyhatalmú NRA / National Rifle Association/.

Az NRA 1871 óta munkálkodik a fegyveripar érdekében és megvásárolja a szavazatokat a kongresszusban és az unió államaiban, míg ennek politikai lobbija, az ILA foggal-körömmel védelmezi a fegyvertartás jogát. Mindezt az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya második módosító paragrafusának védőernyője alatt, amely leszögezi, hogy miután egy szabad állam biztonságához szükség van egy jól szabályozott milíciára, nem sérthető a polgárok azon joga, hogy fegyverrel rendelkezzenek és viseljék is azokat.

Nem számit, hogy ez a törvény 1791-ben született (a „Second Amendment a Bill of Rights része) és hogy értelmezéséről egészen 2008-ig vitatkoztak, míg az amerikai legfelsőbb bíróság kimondta, hogy fegyvereket birtokolni jog és ezt egyedül Washington fővárosban tiltotta meg. Ez tükrözi nemcsak a csaknem négy millió /és állandóan növekvő / NRA tag akaratát, akik ragaszkodnak a fegyverekhez, hanem azt a bizonytalansági érzést is, amelyet az amerikaiak mindig is éreztek és amelyet az NRA állandóan ébren tart és igazi kitartással kultivál.

Annak ellenére, hogy nagy hatása lehet, egy lobby önmagában nem elég annak a gondolatnak az ébren tartásához, hogy a fegyverbirtoklás helyes dolog. És még a fegyverkereskedelem milliókat érő üzlete sem mindennek a középpontja. .Nem, mert nem a fegyverek jelentik önmagukban a businesst. Hogy az NRA és a fegyvergyárosok nyereséghez jussanak, mindez nem elég, sokkal inkább arra van szükségük, hogy hogy használják is ezeket! /Szomorú tudni, hogy a megdöbbentő számok éppen a töltényekkel kapcsolatosak. /

A vádlott az amerikai kulturális antropológia, a “ Bang Bang,Kiss Kiss”. Mert azokra az értékekre épül, amelyek nem zárják ki az erőszakhoz való folyamodást a társadalmi kapcsolatokban és táplálják, gyakorlatilag diszkrimináció nélkül a támadó fegyverek terjedését. Gondoljunk csak a hollywoodi és a tévéfilmekre, amelyek át vannak itatva erőszakkal. Igaz, ez csak egy részlet. Talán egy csepp a tengerben. De még ebben az erőszakban is, amelyet csak helyenként mutatnak negatív körvonalakkal, gyakran pozitív a modell. Vegyünk találomra egy filmet. Emlékeznek még a Kill Billre? Amelyben Uma Thurman bosszúvágyból, pozitív figuraként igazi vérfürdőt rendez? De említhetnénk Charles Bronson 40 évvel ezelőtti, Bosszúvágy című filmjét, amelyben a családját vesztett férfi, a rendőrség tehetetlenségét látva, maga végez a gyilkosokkal. Hasonlítsuk össze az európai gróf Monte Cristóval, ez a regény is a bosszú témájával szembesül. De a főszeplő a bosszúvágyát az érintett személy gazdasági, társadalmi és politikai tönkretételével elégíti ki, vagy pedig úgy csalja őket tőrbe, hogy saját emberi gyengeségük teljesíti be végzetüket.

Ebben a keretben nem kell csodálkozni, hogy fegyverhez nyúlnak, amikor a feszültség és a rossz közérzet meghalad egy szintet és a szörnyűségek ismétlődnek vagy a versengés miatt vagy azért, mert lehetőség van az elkövetésükre.

Amikor egy-egy újabb halálos végű lövöldözésről, ámokfutásról szólnak a hírek, mindig összecsap a két tábor: az egyik, élén Barack Obama elnökkel, követeli a fegyvertartás szigorítását. (Obama a San Bernardinó-i vérengzés előtt nem kevesebb, mint 15 alkalommal követelte a Kongresszustól, hogy módosítsák a törvényt, mindannyiszor eredménytelenül); a másik viszont éppen a vérfürdőkkel, terrorakciókkal indokolja, hogy igenis szükség van arra, hogy mindenki meg tudja magát védeni a fegyveres támadásokkal szemben…