Amikor Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója kijelentette, hogy „ha a Lehmann BrotherstLehmann Sistersnek nevezték volna, a 2008-as pénzügyi válság valószínűleg kevesebb katasztrófát okozott volna”, mindenki azt hitte, hogy ez csak egy poén volt. 

Ám az elmúlt 10 évben több olyan tanulmány született, amely kimutatja, hogy pénzügyekben szerepet játszik a tesztoszteron, arra ösztökéli a brókereket, hogy kockáztassanak, sokszor negatív következményekkel.

Angol közgazdászok, felhasználva a tanulmányokban szereplő adatokat, egy olyan részvénypiac-modellt készítettek, amelyben a brókerek 95%-a férfi volt, mellette pedig egy olyant, ahol a két nem aránya fele-fele volt. Az eredmény igazolta Lagarde-ot.

Ha a tesztoszteron-szint csökkenésével csökken a tőzsdén a fluktuáció, csökkennek azok az extrém események, amelyek nyugtalaníthatják a közvéleményt, és azokat az intézményeket, amelyek szabályozzák a piacot. A női brókerek óvatosabbak, előbbre látóak és nagyobb hasznot biztosítanak. Nem ragadja el őket a tesztoszteron, amely emelkedik, amikor profitot realizál a férfi bróker és arra készteti, hogy hazardírozzon, hogy még többet nyerjen – magyarázzák a kutatók.

Ebben az esetben csak szimulált modell a bizonyíték, és ezt a valóságban is meg kellene vizsgálni, de a kutatók szerint a piacoknak és a bankoknak arra a modellre kellene törekedniük, amely távolodik attól a rendszertől, amely azt premizálja, aki egy alkalommal többet nyer és inkább azt favorizálni, aki folyamatosan, hosszabb időszakon át ér el jó eredményt.