Akasztott ember házában kötelet, diktatúrában szabadságot ne emlegessünk. Már pedig a művészember olyan állatfajta, hogy csakazértis szabadgondolkodik, és még ha poénra is vesz véresen komoly dolgokat, azért nem biztos, hogy csak a röhögéstől kapunk szívrohamot.
A frásztól is. Különös tekintettel arra, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a célszemélyek azok, és csak azok-e, akikre gondolunk.
Nehéz lenne Nemes Gyula ZERO című filmjéről úgy írni, hogy közben ne lőjünk le valami fontos geget. Azt azonban mindenképpen elárulhatjuk, hogy roppantul fogják élvezni azok, akik szeretik a végletekig vitt abszurdot, továbbá azok, akik imádják azokat a filmeket, amelyek tele vannak nyilvánvaló és csak a beavatottak számára nyilvánvaló filmtörténeti utalásokkal. Ezek közül egyre felhívnám a figyelmet: 1968-ban készült, a nemzetközi diáklázadások idején Angliában és az volt a címe, hogy HA…És elégedett rémülettel jöhetnek ki a moziból azok is, akik már jó ideje úgy vélik: ez a világ megérett a pusztulásra.
Mert soha nem lehet tudni, hogy kinél mikor és mitől szakad el a cérna.
Elég nagy a variációs lehetőség, Bud Spencertől, aki attól jön ki a sodrából, hogy egy kocsmai verekedés során valaki belefejel a hagymás babjába, Camus Meursault-jáig, akire túlságosan forrón tűz a nap. Olyan is van, akinél attól szabadulnak el a gyilkos ösztönök, hogy élete legizgalmasabb szexuális élményét zavarja meg valaki és/vagy elpusztítják a méheit. De nem az a fontos, hogy mi az a csepp, amitől kicsordul a pohár, hanem az, hogy mi gyülemlett fel addig abban a bizonyos pohárban. Düh, elkeseredettség, kifosztottság, nyomor, megalázottság, a hatalmasságokkal szembeni tehetetlenség érzése. És ha mindez sokáig csak gyűlik, gyűlik, amikor eljön a robbanás pillanata, akkorát szól, mint 133 évvel ezelőtt az indonéziai Krakatau vulkán, amelynek szökőár-hullámveréseit még Kaliforniában is érezték. És akkor kő kövön nem marad. Jön a ZERO. Esetleg rosszabb, mint a Ground Zero, ha emlékszünk még, hogy mit jelent, nem volt olyan régen, csak 15 éve…
„Nézd meg, amíg be nem tiltják!” – hirdeti magát a film. Persze ez is „vicc”, de azért nem árt tényleg mielőbb megnézni a ZERÓt, mert – különösen ilyen terrorveszélyes időkben, amikor már telefonjaink, e-mailjeink is bankszámláink is nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek – nem biztos, hogy minden illetékesnek lesz humorérzéke.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
