Paul Jankowski amerikai egyetemi tanár, a francia politika történetének szakértője, az első világháború egyik legvéresebb csatájáról, Verdunről írt könyv szerzője interjút adott a Le Figarónak, amely arról faggatta, hogy miért lett ebből a 100 éve zajló ütközetből mítosz.

-Különleges csata volt, mert a franciák győztek és egyedül győztek – mondja az amerikai professzor – szemtől szembe harcoltak a németek ellen és győztek. Ez volt az utolsó nagy francia háborús győzelem. Verdun gyászos monotóniája miatt is lett az egész első világháború jelképe. Ez volt a leghosszabb és leglassúbb csatája, mivel 10 hónapig tartott nagyobb hadmozdulat nélkül. Azt azonban nehezen lehet kijelenteni, hogy ez volt a legszörnyűbb, ez inkább egy szubjektív megközelítés. Szimbólummá talán azért is válhatott, mert a francia hadsereg kétharmad része felváltva részt vett benne.

-Döntő csata volt?

-A történészek vitatkoznak ezen. Egyesek szerint abszurd, ostoba csata volt, nem kellett volna harcolni egy városért, amelynek nem volt semmi stratégiai értéke. Most ezt kezdik felülvizsgálni azzal, hogy a német militarizmus veszélyt jelentett egész Európára, valakinek meg kellett állítani. A béke Németországgal nem volt opció. Láttuk két évvel később a Németország és a bolsevik Oroszország között megkötött breszt-litovszki békénél, hogy mit jelent a németek által diktált béke: egy győzelmi és bosszúálló békébe vitték bele az oroszokat, masszív területi annektálásokkal. Bethmann-Hollweg kancellár  által 1916-ban kidolgozott béketerv Európa német dominációját célozta, és végül láttuk 1940-ben mi történt, amikor nem állították meg a németeket.

-A németek célja nem a francia hadsereg kivéreztetése volt?

-Volt egy vita a németek szándékairól, ami még nem fejeződött be. Falkenhayn német vezérkari főnök megkeverte a dolgokat, amikor azt állította, hogy soha nem állt szándékában bevenni Verdunt, hanem csak nagy veszteségeket akart okozni. Lényegében valóban ki akarta véreztetni a francia hadsereget. Én azt hiszem, inkább meg akarta mozdítani a nyugati frontot, amely 1914 végén lövészárok-háborúvá dermedt. Abban a reménykedett, hogy a franciák  védeni fogják Verdunt és ez akadályozni fogja, hogy az angolok és a franciák offenzívát indítsanak máshol. Ezt ismétli emlékirataiban. Most már mindenki felismeri, hogy Falkenhayn realista volt, legalábbis a stratégiai elemzésében. Felismerte, hogy az idő nem kedvez a németeknek és hogy a háború Nyugaton, nem Keleten, az orosz fronton dől el. De karácsonyi memorandumát nem írhatta meg 1915-ben. Verdunről úgy ír, mint egy „morális” helyről, ami akkor nem volt. Ez az anakronisztizmus elég ennek a tézisnek a hiteletelenítéséhez. De a tábornokok, amikor veszítenek, a maguk igazolására hajlamosak nagyon találékonyaknak lenni.

-Fordulatot jelentett a háborúban Verdun?

-Nehéz megmondani. Az biztos, hogy a német hadsereg sohasem heverte ki  a verduni kudarcot. A stratégiai jelentőségét annál is inkább nehéz felmérni, mert a veszteségek nagyjából azonosak voltak, a franciáké egy kicsit nagyobb, de mivel a szövetségesek többen voltak, a csata viszonylag többe került a németeknek. Verdun stratégiai jelentősége kisebb volt, mint a Marne-ié, amely Párizs kapui előtt állította meg a németeket. Nem volt olyan fordulat a háborúban, mint a II.világháború idején a sztálingrádi csata. Lehet, hogy ezért is tekintjük abszurdnak.

-Verdun volt az első „ipari háború”?

-Nem mérik fel sem Franciaországban, sem külföldön, hogy milyen óriási erőfeszítést tett a francia ipar. Az 1917-ben megérkező amerikai csapatokat francia gyártmányú tankokkal,, repülőkkel szerelik fel. Ez a háborús gazdaság 1914-től élt, de a gyakorlatban 1916-ban valósult meg, ekkor adta az első eredményeket. Verdun-nél érik meg, hogy nem lehet emberekkel harcolni hadifelszerelés ellen. Felfogták, hogy minél több ágyú áll rendelkezésre, annál kevesebb lesz a veszteség. A paradoxon azonban az, hogy minél kevesebb veszteséget okoz a felszerelés, annál inkább meghosszabbítja a csatát és ezzel növeli a veszteségeket is.

-Pétain Verdun nagy győztese?

-Valószínűleg ő volt az az ember, akire szükség volt. Voltak olyan kvalitásai, amelyeket nem lehet elvitatni tőle. Nem kedvelte az offenzívát minden árom, nem próbált meg nagy erővel támadni, inkább defenzív rendszer felállításában gondolkodott. A hírneve, miszerint takarékoskodott az emberei életével, talán egy kicsit eltúlzott, de népszerű volt a katonák előtt. Ha volt győztes Verdunnél, akkor az ő volt.

-A tábornokok kulcsszerepet kaptak?

-Nem, mert Verdun főleg a parancsnokok és a helyetteseik háborúja volt. Amint egy offenzíva elkezdődött, megszakadt a kommunikáció a vezérkarral. Verdun topográfiája nagyon tagolt, ez is kedvezett ennek a jelenségnek. A területet nagyon hamar feltúrták, a napokig tartó bombázások után már nem voltak lövészárkok, a katonák a bombatölcsérekben kerestek búvóhelyet. Verdun jellemzője volt az is, hogy ugyanazokon a helyeken folyt a harc. Az egyik nap támadója másnap ugyanakkor a területnek a védője lett. Ez nem lineáris háború volt.

-A csata színhelye a védőknek volt kedvező?

-Senkinem sem volt kedvező, inkább egy topográfiai csapda volt. A franciák kezdettől elvesztették a manőverezési teret, lentről felfelé, a legkedvezőtlenebb pozícióból harcoltak, egy folyón át, egy hegyfoknak szorítva. A németek terepe sem volt kedvezőbb, az egyik legegyenetlenebb volt, az élelmezést, az utánpótlást, az evakuálást csak gyalog lehetett végrehajtani.

-Száz évvel később mi maradt meg Verdunből?

-Ami megdöbbent, hogy Verdun tele van szimbólumokkal. Franciaországban az összefogás szimbóluma. Az első világháború egyike azoknak a ritka francia háborúknak, amelyet nem kísért polgárháború, ezért az összefogás jelképe erősebb. És az egész nemzet kitartásának szimbóluma is. Auschwitz-zal és Hirosimával együtt Verdun is szimbóluma az ipari háború képtelenségének. Azért lett Verdun világhíres, mert azt sugallja: a modern háború elértékteleníti az embert.