2016. jún 05.

A költészet a mindennapi kis dolgokban van

írta: Göbölyös N. László
A költészet a mindennapi kis dolgokban van

Jim Jarmusch vallomásai

jarmusch.jpg

Felébredni a szeretett asszony mellett, gyalog menni munkába, megsétáltatni a kutyát  - Jim Jarmusch Paterson című filmjének főszereplője buszsofőr ebben a városban, amely William Carlos Williams költő szülővárosa. A véletlen úgy hozza, hogy a sofőr szenvedélye szintén a költészet.

„William Carlos Williams orvos és költő volt, egész életében Patersonban élt, gyermekorvos volt, és Allen Ginsberget is kezelte kiskorában – meséli Jarmusch, aki, mielőtt rendező lett, szintén költői álmokat dédelgetett – Az ő költészete a mindennapi élet kis dolgairól szól, és ez a mi filmünk forrása is. Az, hogy két hivatása volt, mint más költőknél (Franz Kafka egy biztosítónál volt alkalmazott, Charles Bukowski a postánál dolgozott), inspirálta a főszereplő figuráját, akit Adam Driver személyesít meg.”

Lehet-e filmet csinálni nagy események nélkül? – veti fel a kérdést a La Repubblica. Általában nem, mert az emberek a moziban a cselekményt várják. De Jarmuschnak mégis sikerül.

„Ez a film – mondja a rendező – egy nyugodt, konfliktusok nélküli szerelem története. Főhőse korán reggel felkel, megöleli a feleségét, és elmegy dolgozni. Az egyetlen szórakozása, hogy hallgatja, miről beszélnek az utasai és főként, hogy noteszébe feljegyzi a mindennapi minimalista versét. Felesége, Laura, akit az iráni Golshifteh Farahani alakít, az álmok világában él. Az egyik nap édességboltot akar nyitni, a másik nap country énekesnő akar lenni. És ott van Marvin, az önfejű angol bulldog. A film egyheti életüket követi, amelyet csak apró események tarkítanak: a buszajtónak valami elektromos hibája, egy új étel vacsorára, egy csalódott szerelmes, aki valami őrültséget akar elkövetni…

Drivernek, saját bevallása szerint, csak arra kellett vigyáznia, hogy ne játssza túl a szerepét. Ami Farahanit illeti, hazájában nemkívánatossá vált azután, hogy meztelen keblekkel állt modellt. Álmai beteljesedésének nevezi, hogy Jarmusch filmjében szerepelhetett.

„Művész családban születtem és a zenében kezdtem el a pályámat. amikor Jarmusch hívott a filmhez, nem hittem el, hogy ez velem megtörténhet. A filmből azt szűrtem le, hogy a boldogság és a jelen megragadásában rejlik. Paterson és Laura igazán boldogok, mert a mában élnek, nem gondolnak a jövőre. Szerelmük talán nem szenvedélyes, de olyan érzés, amely egy életen át tart.

A film tiszteleg a múlt nagy mesterei, Dante, Petrarca és az anarchista Gaetano Bresci előtt. „Az olasz költészet országuk egyik nagy ajándéka a világnak, ezért volt számomra fontos idézni a nagyokat. Ami viszont Brescit illeti, tudni kell, hogy Paterson régen jelentős textilipari központ volt. A selyemmunkások között sok olasz is akadt. Sokszor gyerekek dolgoztak napi 13 órát, a hét hat napjában. Volt egy nagy sztrájk, amely hosszú időre megbénította a termelést. Az ihletője Bresci volt” – magyarázza Jarmusch.

A rendező a Cannes-i fesztiválra egy dokumentumfilmet is vitt Gimme Danger címmel, amely a Stooges-ról, Iggy Pop első együtteséről szól. Jarmusch szerint a két film, bár különböző a stílusuk, közös üzenetet hordoznak: „Ha akarod, megválaszthatod az utadat.”

Az egyik legnevesebb amerikai független alkotó, aki 1983-ban a Florida, a paradicsom című filmmel robbant be a mozi világába, és azóta olyan remekműveket alkotott, mint a Törvénytől sújtva, az Éjszaka a földön, a  Halott ember, a Szellemkutya, vagy az Irányítás határai, nem hiszi, hogy a film elavulna. „Szeretek egy sötét teremben lenni idegenekkel együtt és nézni a képeket a vásznon. Lehet, hogy dinoszaurusz vagyok, de még van sok ember, akinek tetszik. Én, aki imádom a világ minden táján készült és mindenfajta filmet, minden lehetséges eszközön nézem őket, de a moziban nézett film varázslatos élmény, amelyet semmihez sem lehet hasonlítani.”

Szólj hozzá

mozi USA Jim Jarmusch