Megjelent DVD-n és dupla CD-n Paco de Lucia és John McLaughlin 1987. július 15-i montreux-i koncertje. A két legendás gitáros közül sajnos a spanyol már két és fél éve nincs az élők sorában. Az El País munkatársa a nagyszerű felvétel megjelenése alkalmából McLaughlinnal beszélgetett.
„Jól emlékszem arra az éjszakára. Paco és én olyan összhangra jutottunk, amilyenre senki mással, még magával Miles Davis-szel sem. Mindenféle őrültséget csináltunk, éreztük, hogy meg tudunk csinálni mindent, ami eszünkbe jut. Csak a közönség reakcióját kellett figyelnünk” – lelkendezett 29 év után is az egykori „Mahavishnu”.
McLaughlin, aki a madridi Botanikus Éjszakák fesztiválján lépett fel, elmondta, hogy gyerekként a flamencóért rajongott, mielőtt jazz-muzsikus lett belőle. „Képzelje el, egy skóciai faluban, ahol senki sem ismerte a flamencót! Szerencsére volt egy testvérem, aki Manchesterben tanult, és akit havonta egyszer meglátogatottam.” Egy alkalommal vele jutott be egy pubba, és ott hallott egy Pepe Martinez nevű gitárost flamencót játszani. Két évtizeddel később, miután hallotta Paco de Luciát a rádióban, kapcsolatba lépett a lemeztársasággal, amely elintézte, hogy találkozhasson vele. „Nemcsak nagy zenész volt, hanem nagy személyiség is” – mondja róla John.
1979-ben együtt léptek fel Spanyolországban és óriási sikerük volt. Elindultak egy európai turnéra, maguk mellé véve harmadiknak Larry Coryell gitárost, aki helyett később Al Di Meloa lépett. „Mi voltunk a gitár három tenorja” – mondja McLaughlin, bár a 90-es években, amikor újra összeálltak (akkor Budapestre is eljutottak két fantasztikus koncertre) még a „három gitár” kifejezést is kerülték, a párhuzam miatt. Már első amerikai turnéjukon telt stadionokban léptek fel, ekkor született meg a legendás koncertlemez, a Friday Night In San Francisco. A trió azonban csak néhány évig működött. 1983-ban még nagy sikert aratott Passion, Grace and Fire című stúdiólemezük, de aztán a nehezen kezelhető Al Di Meola kiszállt és innentől kezdve ketten járták a világot. A duó 1987-ben a Kisstadionban is nagy sikerű előadást tartott. A két remek muzsikus egyébként külön-külön is többször megtisztelte hazánkat: Paco de Lucia még a 80-as években fellépett saját flamenco-zenekarával, míg John McLaughlin az elmúlt 10 évben kétszer is elhozta hozzánk a Remember Shakti formációját.
Két nappal halála előtt, 2014. február 23-án Paco de Lucia felhívta John McLaughlint, hogy beszélni akar vele egy közösen tervezett lemez egyik számáról, amely különösen tetszett neki. Ezt a darabot a skót muzsikus felvette legújabb lemezére, El hombre que sabía címmel.
McLaughlin visszaemlékszik arra, hogy barátját erősen bírálták a „puristák”, mert a hagyományos flamencóba jazz- és más zenei elemeket is beleszőtt. De éppen ez a nyitottság volt az ő ereje. Sokan emlékezhetünk azokra a színpadi és filmzenékre is, amelyeket a nagy táncos-koreográfus, Antonio Gades felkérésére komponált. A Carlos Saura rendezte Carmenben Paco maga is szerepelt, többé-kevésbé önmagát alakítva.
A Live at Montreux 1987 igazi kincs. „Tanúságtétel a 20. század egyik legnagyobb művészéről, aki Miles Davishez és Igor Stravinsky-hoz fogható” – mondja az új lemezről és DVD-ről McLaughlin.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
