Írolvasgondol

Göbölyös N. László blogja

Otis Redding lelke életénél nagyobb volt

otis_redding-770x528.jpg

45-ös fordulatszámú lemezeket ritkán hallgatok manapság, de eszembe sem jutna, hogy e kis korongoktól, amelyek szinte valamennyien a 60-as évek második feléből származnak, valaha is megváljak. Nemcsak azért, mert imádom e kor zenéjét, hanem azért is, mert e lemezek többsége ma már kultúrtörténeti ereklye. Az egyik különösen kedves nekem: a piros-fekete Atlantic címkét egy alig két és fél perces dal fonja körbe a maga sejtelmességével. (Sitting On) The Dock of The Bay. Előadója  volt számomra az első elvesztett hős. Én 11 éves voltam, ő pedig alig múlt 26.

 Magas volt, erőteljes, férfiasan jóképű, pokoli energia áradt belőle a színpadon, rekedtes orrhangjával különleges színfoltot jelentett a soulzene palettáján. Villanásszerű élete volt,  hatása a fekete és a fehér zenére azonban máig tart. Hetvenöt éve, 1941. szeptember 9-én született Otis Redding.

 Ma már nehéz pontosan kideríteni, hogy  Redding azzal kezdte-e karrierjét, hogy sofőrködött Little  Richard stábja mellett és közben felfedezték, mint énekest, - mert  így szól róla az egyik legenda - vagy pedig
azzal, hogy Little Richard utánzásával próbálkozott, és közben  pilótaként kereste kenyerét.

 Ami tény: 1962 végén Jim Stewart ösztönzésére készítette el első  felvételét a Stax Records számlájára. A This Arms Of Mine című lassú soul-dal ma ugyanúgy  hozzátartozik Otishoz, mint következő dalai, a Pain In My Heart, a  My Girl, amellyel először feljutott az általános slágerlistákra - e  két dalát a Rolling Stones is játszotta - a Come To Me, a How Strong  My Love Is, a Mr. Pitiful, vagy az I've Been Lovin' You Too Long  című mélyre hatoló ballada.

Redding a legvadabb rhythm & bluesokban és a könnyekig ható  lassú fekete dalokban egyformán otthon volt, és mögötte álltak a  műfaj legjobb hangszerelői is. 1965-ben született meg egyik  leghíresebb dala, a R-E-S-P-E-C-T, amely Aretha Franklin  változatában két évvel később aranylemez lett, sőt "Lady Soul" még a  Blues Brothers 2000 című filmben is elénekelte ezt a dalt. Otis  1965-ben Angliában járt, és az ő hatására ekkor határozta el a még  kamasz Peter Gabriel, hogy énekes lesz. (1986-ban Gabriel példaképének ajánlotta a bravúros klipje miatt is világhírűvé vált  Sledgehammer című dalát, amelyen Redding egykori trombitása, Wayne Jackson is játszik.)

Ugyanebben az évben jelent meg az Otis Blue/Otis Redding Sings  Soul című album, amelyet a kritika minden idők egyik legnagyobb R&B albumának tekint.

Redding azzal is belopta magát a fehér publikum szívébe, hogy a  maga képére formált két nagy korabeli brit slágert: a Beatles Day  Tripperét és a Stones Satisfactionjét. Ez utóbbi története különösen  érdekes: a dal szerzője, Keith Richards szerette volna, ha a Kövek  rézfúvósokkal megerősítve játsszák el a dalt, de Jaggerék
leszavazták. Otis azonban pontosan úgy hangszereltette meg a  "Getnót", ahogyan azt Keith megálmodta.

És nem volt megállás: jöttek az olyan, napjainkban is gyakran  felhangzó nagy soul-sikerek, mint a Hard To Handle, a Fa-Fa-Fa, az I  Can't Turn You Loose, - a Blues Brothers "szignálja" - a Wonderful
World, amely köré még egy farmer-reklámot is építettek, vagy egy klasszikus spirituálé, az Amen feldolgozása. 1967  júniusában Redding egyike volt a Monterey-i fesztivál legnagyobb  csillagainak. Egy szemtanú szerint, "amikor énekelni kezdett,  valóságos glória kezdett ragyogni körülötte."

A szédületesen ívelő karriert alig fél évvel később, december 10-én  egy tragikus baleset törte ketté: zenekarának, a Bar Kays-nek  tagjaival együtt kétmotoros repülőgépével a Wisconsin állambeli  Monoma-tó jeges vízébe zuhant.

Otis Redding a szerencsétlenség előtt  mindössze 3 nappal vette fel Steve Cropperrel közösen írt  balladáját, a (Sitting On) The Dock Of The Bay-t, amely az énekes  legnagyobb sikere lett. A dal az Egyesült Államokban 1968
márciusában jelent meg és 4 hétig vezette a toplistát, Angliában is  3. lett. A sejtelmes basszus, a dal végi fütty, amely beleolvad a  hullámok zajába, akkor is hátborzongató, ha a hallgató nem ismeri  Otis tragikus végét. Két posztumusz Grammy-díjat is kapott.  Mostanában gyakran hangzik fel a tv-ben, autóreklámként…Amikor 1998-ban a Blues Brothers turnézenekara Budapesten járt, és kezet foghattam Cropperrel, egy pillanatra úgy éreztem, hogy sikerült kapcsolatba lépnem Otissal…

 Még 1968-ban kiadták a Los Angeles-i Whiskey-A-Go-Go-ban 1967  őszén tartott koncertjének felvételét Otis Redding In Person címmel,  amelyet egy szinten emlegetnek James Brown legendás  Apollo-koncertjével, néhány éve pedig megjelent egy szintén 1967-es fellépése, amelyet a párizsi Olympiában rögzítettek.

A következő években, évtizedekben voltak ugyan olyanok, akik  Otist mesterüknek tekintették - közéjük tartozott Arthur Conley, a kanadai Jerry La Croix, de Prince, Terence Trent d'Arby, sőt Lenny  Kravitz is - de annyira megfoghatatlanul egyéni volt, hogy igazi követője azóta sem akadt.

Otis Redding egyike azoknak a korán elhunyt csillagoknak,  akiknek öröksége soha nem került pénzéhes menedzserek és kiadók karmaiba. Özvegye, Zelma, a mai napig értően gondozza hagyatékát, ő irányítja  Maconben a Big O Youth Dream Foundationt, a hátrányos helyzetű  fiatalok tanulását segítő alapítványt. Ugyancsak Maconben található a Georgia Music Hall of Fame  és ott a  helye a memphisi Stax soul-múzeumban is.

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2016.09.09. 13:45:40

A Hard-to-Handle örök kedvenc, igazi időtlen klasszikus. Öröm mindig újraolvasni ennek korszaknak a legendáit. Igazából már-már oktatni kellenen őket, mert eszméletlen hatásuk volt.
Atlantic, Decca, Stax micsoda kiadól voltak. (A Pop, csajok satöbbiben Robnak a Stax a kedvenc kiadója)
Az egyik kedvenc filmem a Cadillac Records, Muddy Waters, Chuck Berry és Etta...
Valahol van pár 45-ös lemezem, de 10-en éve biztos nem hallgattam őket.

Göbölyös N. László 2016.09.09. 15:24:09

@Göbölyös N. László: A popkultúra hatását történelmét jó lenne oktatni. Látom mit oktatnak az iskolákban, mik a kötekező olvasmányok, olvasandó versek. Van ami csak kultúrtörténelmi emlék, de hatása, ereje már nincs.
Egy Lennon, vagy Dylan dalszöveg olkyor jobb mint egy költő verse.
50-60-as évek polgárjogi mozgalmai ezen zenészek nélkül hol lennének? Diák lázadások, vagy a divat, a TV kultúra iránya?
Depeche Mode 101 koncertfilmje nélkül lennének valóságshow-k?

Göbölyös N. László 2016.09.09. 15:29:39

@Intimitás Gourmet: Bocs, véletlenül kitöröltem az előző hozzászólásodat szerencsére e-mailben megvolt. Jobb helyeken, értsd országokban, már tanítják, Bob Dylan, Leonard Cohen verseit, dalait egyetemen oktatják Amerikában. Én ugyanezek az összefüggések miatt kezdtem el a korral foglalkozni, mint történész, és írtam a témában jó néhány könyvet, köztük a Hatvannyolc - mozaikok egy igazi forradalomról (1998) és Hatvannyolc akkor és azóta (2007) című könyveimet. És ezért írtam korábban Jimi Hendrixről, Jim Morrisonról. 2003-ban pedig megjelent A 60as évek 45-ös fordulatszámon című könyvem, amely párhuzamot vont a kor történelmi eseményei és a slágerlisták között. Tartottam a témában néhány előadást itt-ott, néhányszor tudományos körökben is, ezeknek mindig jó fogadtatása volt, de sajnos nem lett belőlük rendszer, vagy kurzus. De ha lenne ilyen lehetőség, akkor még mindig nagyon szívesen csinálnám. Már csak azért is, mert nekem vannak primér élményeim a korról...Úgyhogy ha bármi ötleted van, várom!

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2016.09.11. 18:45:19

@Göbölyös N. László: :))))
A Hatvannyolcat anno olvastam:)
Az a baj, hogy csak a Sláger rádiós stílust nyimják, az igazi érték lassan elsikkad.
Hendrix gitáron, Morrison éneklve, Monn dobolása. És persze a dallamok.
A DJ-k hol lennének nélkülük, de vissza Otis-hoz, hol lenne a hip-hop zene a 60-as éveke fekete énekesei nélkül?

Göbölyös N. László 2016.09.11. 18:55:37

@Intimitás Gourmet: Pontosan így van - Jimi, a Zep, a Doors, a Who, természetesen a Beatles mellett, ma is megkerülhetetlen. A rapperek James Brownt tartják a keresztapjuknak, de Otis, Aretha, Etta ugyanúgy alap.
Őszintén szólva, nem hallgatok rádiót. Semmilyent sem. Ha zenére vágyom, odalépek a dolgozószobám polcaihoz...

Írolvasgondol

Érdekességek a nagyvilágból, élmények és vélemények közvetlen és tágabb környezetemből, szépírói, műfordítói munkáim

Címkék

18+ (12) 19.század (4) 1968 (16) 20.század (5) 60-as évek (5) Afrika (12) afro-amerikaiak (3) agy (22) agykutatás (3) Albert Einstein (4) Alfred Hitchcock (5) állatvilág (56) álmatlanság (3) álom (13) alvás (9) Amazonas (4) Amerika (4) anatómia (3) Anglia (30) Antarktisz (5) antiszemitizmus (4) antropológia (10) árverés (7) ASL (3) Auschwitz (3) Ausztrália (11) Ausztria (10) autó (6) autóipar (4) Ázsia (4) balkezesség (5) Barcelona (3) Beatles (16) béke (5) Belgium (8) best-seller (3) beszéd (6) betegség (6) Bill Gates (5) biológia (60) biztonság (6) blog (16) blues (3) Bob Dylan (3) Boileau-Narcejac (12) boksz (3) boldogság (8) botanika (3) Brazília (7) Brexit (5) bűnözés (6) bűnügy (44) cetfélék (3) Charlie Chaplin (3) Chile (4) ChristianK (19) CIA (4) Claude Monet (3) család (16) Csendes-óceán (6) csillagászat (36) csokoládé (4) Dánia (8) David Bowie (3) Déli-sark (3) demokrácia (6) depresszió (9) digitális (5) digitalizáció (3) diktatúra (5) dinoszauruszok (4) diszkrimináció (5) divat (30) Djabe (11) DNS (10) dohányzás (3) dokumentum (3) dokumentumfilm (8) Donald Trump (8) drog (5) Egészég (6) Egészség (16) egészség (92) egyház (12) Egyiptom (22) elektronika (5) élelmezés (6) élelmiszer (4) Élet (3) élet (42) életkor (3) életminőség (3) Életmód (19) életmód (154) életrajz (5) ellenkultúra (3) elnökválasztás (4) élővilág (14) ember (8) emberiség (3) embrió (4) emlékezet (4) ENSZ (4) építészet (16) erdő (5) erkölcs (6) erőszak (5) erotika (6) érzelem (5) érzelmek (4) Északi-sark (3) Etiópia (3) étrend (5) EU (3) Európa (23) évforduló (55) evolúció (5) Facebook (8) fák (11) farkas (3) fasizmus (8) Federico Fellini (4) fegyver (3) fegyverek (3) felfedezés (3) felmelegedés (4) felmérés (6) fenntarthatóság (12) fenntartható fejlődés (3) fény (5) Ferenc pápa (5) férfi (4) festészet (12) fiatalok (7) Film (8) film (36) filoszemitizmus (8) filozófia (14) Finnország (11) Firenze (3) fizika (9) Föld (23) földönkívüliek (6) Földrajz (4) földrajz (7) földrengés (5) földtörténet (4) forradalom (3) fotó (12) Fotó (8) fotográfia (4) Fotográfia (3) Franciaország (187) Frank Zappa (4) függőség (5) Fukusima (3) futball (9) gasztró (3) gasztronómia (34) gazdaság (18) genetika (13) geológia (32) George Orwell (4) Gina Lollobrigida (3) globális felmelegedés (12) globalizáció (3) Göbölyösné Németh Mária (12) Göbölyös N. László (81) gondolkodom (48) Gondolkodom (7) Google (6) Görögország (6) gravitáció (3) gyász (5) gyerekek (3) gyermek (3) gyermekek (15) gyilkosság (13) gyógyítás (8) háború (20) hacker (3) hagyomány (8) haj (3) hajózás (6) halál (15) halálozás (8) hang (6) hatalom (3) házasság (5) hidegháború (5) Himalája (4) hippik (3) híresség (10) hit (5) Hitler (5) Hold (13) Hollandia (31) Hollywood (8) Holokauszt (5) holokauszt (17) home office (3) Homo Sapiens (3) horror (14) humor (3) hurrikánok (3) hús (4) I.világháború (9) idegenforgalom (5) idő (4) időskor (3) II.világháború (25) ikrek (3) impresszionizmus (3) India (13) Indonézia (4) informatika (11) intelligencia (8) internet (26) ipar (12) Irak (4) irodalom (150) Irodalom (15) iskola (6) iszlám (7) iszlám állam (3) Itália (5) Izland (5) Izrael (28) Japán (28) járvány (6) jazz (7) jégkorszak (3) Jeruzsálem (3) Jimi Hendrix (4) jog (8) John F. Kennedy (5) John Lennon (6) jövő (10) Kanada (23) Karácsony (3) karantén (3) katasztrófa (15) katolicizmus (3) kávé (3) képzőművészet (35) kereskedelem (3) kereszténység (4) kiállítás (7) Kína (19) királyság (3) klíma (15) klímaváltozás (28) klimaváltozás (3) kollázsregény (13) költészet (13) Kolumbia (5) kommunikáció (6) kommunizmus (5) könyezetvédelem (3) könyv (14) környezet (4) környezetvédelem (163) koronavírus (6) középkor (9) közlekedés (23) közösség (7) közösségi háló (6) közösségi média (10) krimi (13) kriminovella (13) krokodil (3) Kuba (3) kultúra (15) Kultúrtörténet (3) kulturtörténet (11) kultúrtörténet (56) kutatás (16) kutya (12) látás (3) Led Zeppelin (4) légszennyezés (6) lélektan (9) Lengyelország (9) Leonardo Da Vinci (3) Leonard Cohen (6) levegő (4) levelezés (3) (3) London (7) macska (4) Madagaszkár (3) madarak (6) maffia (13) mágneses tér (3) Magyarország (100) Marcello Mastroianni (4) marihuána (4) Marilyn Monroe (3) Marokkó (3) Mars (7) matematika (6) média (66) meditáció (3) medve (3) megújuló energiák (5) memoár (3) menekültek (3) mese (7) mesterséges intelligencia (33) meteorológia (8) Mexikó (14) mezőgazdaság (7) Michelangelo (4) migráció (3) migránsok (3) Milánó (4) mítosz (5) mobiltelefon (3) molekulák (3) mozgás (5) mozi (184) műanyag (6) műemlék (5) Muhammad Ali (6) múlt (5) munka (20) munkahely (7) művészet (22) múzeum (3) nacionalizmus (3) nácizmus (27) Nagy-Britannia (135) Nap (6) Napóleon (6) NASA (15) neandervölgyi (7) Neil Young (6) nemek (3) Németország (43) népesség (4) nevelés (23) New York (10) (8) Nobel-díj (5) nők (24) Norvégia (12) növények (3) nukleáris (6) nyelv (8) óceánok (9) ókor (35) ökorendszer (3) okostelefon (5) oktatás (12) Olaszország (225) olvasás (5) on-line (3) Orhan Pamuk (3) Oroszország (27) orvostudomány (34) Oscar Wilde (3) őskor (14) őslénytan (15) összeesküvés-elmélet (3) őstörténet (11) Pablo Picasso (3) Párizs (5) párkapcsolat (17) Parkinson-kór (3) Peru (7) Pier Paolo Pasolini (3) pihenés (3) Pink Floyd (4) piramisok (5) pók (4) polgárjogi mozgalom (3) politika (42) Pompei (5) pop (3) Portugália (5) pszichiátria (5) pszichológia (74) punk (3) rabszolgaság (3) rasszizmus (5) reciklálás (5) régészet (99) rejtély (3) reklám (4) relaxáció (4) remake (3) reneszánsz (11) repülés (5) robot (8) rock (68) Rock (38) Rocky (3) Rolling Stones (4) Róma (12) Római Birodalom (16) Románia (3) rövidlátás (3) sajtó (3) sakk (4) sci-fi (9) Shakespeare (7) Skócia (6) soul (3) Spanyolország (33) spirituális (12) sport (26) Stanley Kubrick (5) Steven Spielberg (3) Steve Hackett (3) Steve Jobs (3) stressz (7) Svájc (12) Svédország (24) Sylvester Stallone (3) szabadidő (3) Szardínia (3) Szaúd-Arábia (3) szegénység (3) szelfi (4) szem (5) személyiség (4) szennyezés (4) szerelem (14) szex (16) szexualitás (3) Szibéria (3) Szicília (4) Sziliciumvölgy (3) színház (21) szocio (52) szorongás (3) Szovjetunió (8) Sztálin (3) sztárok (4) sztárvilág (3) születésnap (4) szülők (3) szürreális (8) szürrealizmus (3) találmány (5) tánc (3) tanulás (4) táplálkozás (13) Társadalom (31) társadalom (185) technika (62) technológia (23) Tejút (3) temetkezés (3) tenger (3) tengerek (5) természet (52) természetvédelem (7) terrorizmus (21) tetoválás (3) Titanic (5) titkos szolgálat (3) tizenévesek (3) Törökország (6) történelem (386) tudomány (331) turizmus (10) tv (4) UFO (5) Új-Zéland (10) Ukrajna (3) Umberto Eco (3) UNESCO (3) univerzum (9) urbanizáció (19) űrkutatás (34) USA (455) utazás (11) üzlet (6) válás (3) vallás (26) Van Gogh (4) várandósság (3) Vatikán (10) vélemény (5) Velence (8) vendéglátás (7) videójáték (3) Vietnam (11) világegyetem (3) világörökség (4) világpoézis (8) víz (9) Vörös Brigádok (4) vulkán (5) vulkánok (4) Wales (3) Woody Allen (4) world music (3) Yellowstone (3) Zene (146) zene (31) zsidóság (21) Címkefelhő

Friss topikok

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása