A 2. világháború idején egy olasz egységet úgy ér a fegyverszünet bejelentése, mint derült égből a villámcsapás. Mivel további parancsot nem kapnak, fogalmuk sincs, mi a teendő, és elindulnak a saját fejük után. Ez az alaphelyzete Luigi Comencini Mindenki haza! (Tutti a casa, 1960) című tragikomédiájának, amelyet a rendező születésének 100. évfordulója alkalmából felújítottak az idei Velencei Filmfesztiválra.
Amikor Comencini, az olasz komédia nagymestere ezt a filmet rendezte, Itália éppen „gazdasági csodája” csúcsán volt, de a rendező nem akarta, hogy feledésbe merüljön a sok olasz által megélt fájdalmas múlt.
A film az egyik leghíresebb példája annak, ami naggyá tette az olasz komédiát. Comencininek sikerült drámai és egyben komikus filmet alkotnia, igazat és groteszket. A híres forgatókönyvírók, Age és Scarpelli, valamint a nagyszerű színész, a „hazainduló” alhadnagyot alakító Alberto Sordi segítségével, sikerült felidéznie azt a káoszt, ami 1943. szeptember 8, a Badoglio-féle fegyverszünet után kialakult az olasz hadseregben és a katonákat gyakorlatilag magukra hagyták.
„Amikor apám a filmet forgatta, 44 éves volt. Sok sikeres filmet készített máraddig, többek között a Kenyér, szerelem, fantáziát, de ezt szerette a legjobban” – nyilatkozta a La Stampának Francesca Comencini, a rendező egyik lánya – Apám hontalan gyerek volt, Franciaországban élt szüleivel és testvéreivel. Nézte a vonatokat, és arról álmodott, hogy az egyik hazaviszi. Így is lett. Ez a film nemcsak Olaszország történelmének egy darabja, hanem tükröt tart elénk, olaszok elé is.”
A film annak idején nagy sikert aratott, a bevétel meghaladta az egymilliárd lírát, mert megtörte az 50-es években kialakult hallgatást és bátran nézett szembe az olaszok háborús magatartásával, egyúttal remekül bemutatta az olaszoknak a háborúhoz, a parancsuralomhoz való viszonyát is.
A Mindenki haza! egyfajta „úti film” keresztül Olaszországon, abban a katasztrofális, zavaros időszakban, amikor a katonáknak parancs híján maguknak kell dönteniük a jövőjükről. Ebben a helyzetben Innocenzi alhadnagyot, aki az engedelmességhez szokott, otthagyják a katonái és így barátjával (Serge Reggiani) Északról Dél felé szöknek. Németekkel találkoznak, akik rálőnek a korábbi szövetségesekre, megismerjük egy zsidó lány (Carla Gravina) kálváriáját, megismerkednek egy padláson bujkáló amerikaival. Innocenzi találkozik az apjával (Eduardo de Filippo), aki vissz akarja küldeni a fiát a fasiszták közé…
Sordi élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja a filmben, poénjait ma is gyakran idézik. Egyik leghíresebb jelenet, amikor elöljárójának tesz jelentést telefonon: „Ezredes úr, rendkívüli dolog történt, a németek szövetkeztek az amerikaiakkal, most mit tegyünk?”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
