„Gyönyörű helyeken forgattunk Toszkánában, századokon keresztül változatlan tájak, paloták, terek között. Izgalmas volt elmerülni a Mediciek történetében, és újra felfedezni a 16. századot” – áradozik Dustin Hoffman.
A 79 éves amerikai színész, kétszeres Oscar-díjas, számtalan felejthetetlen film – Diploma előtt, Éjféli cowboy, Kis Nagy Ember, Marathon életre-halálra, Esőember, Pillangó, Vírus, Az ügynök halála – főszereplője, most Giovanni de Medicit alakítja egy nyolcrészes tv-filmben, amelyet október 17-én kezdett el vetíteni az olasz Rai Uno.
Egy firenzei gyapjúkereskedő ambiciózus fiáról, aki a pápa bankára lesz, valamint örököseiről, Cosimóról és Lorenzóról készített saga politikai krimi is egyben. Giovanni azt kéri Cosimótól, hogy kövesse az ő útját, a fiú beleegyezik, ám hatalomra kerülve kíméletlen zsarnokká válik.
Hoffmannal a La Repubblica készített interjút.
-Ön milyen képet alkotott Giovanni de Mediciről? Kegyetlen volt vagy bölcs?
-Nem tudom, hogy hinni lehet-e mindannak, amit olvastam. Az biztos, hogy ambiciózus volt, szerette a hatalmat és a hatalom, amely pénzt ad, óriási. De mecénás is volt, támogatta a művészeket. A leghatalmasabb és a legrettegettebb bankár volt. Mindenkinek hitelezett.
-Ő dönt fia életéről.
-Igen, Giovanni a család ura. Ő mozgatja a szálakat. Cosimo arról álmodott, hogy építész lesz, nem érdekelte a bankárság. De előfordul, hogy az apák arra kérik fiaikat: folytassák az ő szakmájukat. Az enyém is megpróbálta. Abban bízott, hogy meg tudja határozni, hogyan kellene élnem.
-De nem sikerült neki.
-Nem. Magam döntöttem az életemről.
-Giovanni de Medici szerette a hatalmat. És Ön?
-Az elmúlt 50 évben láttam magam körül sok olyan embert, akik akarták a hatalmat és empátiát éreztek olyanok iránt is, akiknek nem voltak gátlásaik. De én sosem ambicionáltam a hatalmat.
-Azt gondolja, hogy az megváltoztatja az embereket?
-Sok minden megváltoztatja az embert. Találkozások, fájdalom, kudarcok, még egy jó házasság is. Nem igaz, hogy ugyanaz vagyok, mint amikor kezdtem. Senki sem marad ugyanaz. Szegény színész voltam, 15 évig tanultam, aztán játszottam a Diploma előttben. Akkor 30 éves voltam. A film Oscar-díjat nyert és megváltozott minden.
-Eredetileg mi szeretett volna lenni?
-Zenész, zongorista. Serdülő koromban jazz-muzsikus. De a zenéhez nem volt tehetségem. Rossz tanuló voltam, az órákon nem figyeltem, kinézegettem az ablakon.
-Mikor jött rá, hogy színész akar lenni?
-Az első Tennessee Williams-darabnál. Akkor vettem észre először, hogy nem számolom az időt. Jól éreztem magam. Ekkor meg kellett mondanom a szüleimnek, hogy úgy döntöttem, színész leszek. Megértettem, hogy ez az egyetlen dolog, amit csinálni akarok.
-Hogyan reagáltak?
-Néhány év múlva meglátogattak. Gene Hackmannel és Robert Duvall-lal laktam együtt. Senki sem hitte, hogy sikerünk lesz. A színészmesterségben a szenvedély és a tehetség számít és a szerencsét sem szabad alábecsülni. Higgye el, sok olyan tehetséges színész van, aki sok elutasításban részesült. Emlékszem, amikor 300 dollárom lett a bankban. Ennyim még sosem volt. Számomra ezért rendkívüli esemény lett. Ha visszanézek, a „nemek” tettek azzá, ami vagyok.
-Ön azt mondta, hogy a mozi 50 év óta a legrosszabb korszakát éli, míg a televízió a legjobbat.
-Ma legjobb szerzők és a legjobb színészek dolgoznak a tv-nek. Olyan gondossággal írnak, ahogyan mostanság a moziban soha. Az egyik epizódot megrendezi valaki, a következőt más, teljesen mindegy: a forgatókönyvek tökéletesek. Látta John Turturrót a The Night of-ban? A moziban nehéz ilyen szép szerepeket találni manapság.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
