„A magazinok lapjaiba sült krumplit csomagolnak, vagy a szemétben végzik, míg a könyvek megmaradnak” – írta Henri Cartier-Bresson egy kollégájának, amikor 65 évvel ezelőtt egyik napról a másikra könyvet állított össze fotóiból. A könyv eredeti címe, Image á la sauvette (Képek menekülés közben) azokra az engedély nélküli utcai árusokra utal, akik mindig készek gyorsan eltűnni, ha rendőrt látnak.
Az 1952-ben publikált könyv, mint ahogy Robert Capa megjósolta, a fotográfusok bibliája lett. „Mivel szorgalmas olvasó volt, és saját magát is szerzőnek tekintette a szó irodalmi értelmében, számára a könyv volt a legjobb közlési forma, ezért választotta ezt az akkor még szokatlan megjelenést” – írta Clément Chéroux a kötet legújabb kiadásában.
A fotósnak a korábbi hasonló próbálkozásai kudarcba fulladtak, egy kis katalógus kivételével, amelyet a MOMA jelentetett meg 1947-ben és a Beautiful Jaipur, egy füzet az indiai városról.
A Cartier-Bresson Alapítvány a könyv megjelenésének 65. évfordulója alkalmából Párizsban áprilisig látható kiállítást rendezett, amely bemutatja történetét különböző dokumentumokon, kollázsokon keresztül. Az egyik érdekesség magának a könyvnek a címlapja, amelyet Henri Matisse rajzolt. Az élénk színű, különböző szimbolikus elemekből álló kollázsba illesztette bele a fotós nevét és a mű címét.
A könyv angol címe, a The Decisive Moment, Retz bíborostól, 17. századi gondolkodótól és memoárírótól vett idézet: „Nincs semmi a világon, amely ne lenne döntő pillanat”. Ez jelmondata lehetett volna Cartier-Bressonnak, aki azt vallotta, hogy számára „a fotó egyidejű felismerése egy másodperc töredéke alatt egy történésnek és a pontos megszervezése azoknak a formáknak, amelyek ennek a töredéknek megfelelő kifejezést adnak.”
Cartier-Bresson kora ifjúságától kezdve szerette a fotózást, de a legnagyobb szenvedélye a festészet volt. Párizsban kubista kurzusokon vett részt, és szürrealistákkal találkozott. „Mindazt, amit a fotográfiáról tudok, a szürrealizmusnak köszönhetem” – mondta később. 1931-ben a Márvány-parton még minden irányzat nélkül fotózott. Végül a magyar Munkácsi Márton egyik képe világította meg az útját.
„Hagyd a szívedben a szürrealizmust, és légy sajtófotós” – tanácsolta neki Robert Capa 1946-ban. Ezt követően alapították meg együtt a Magnum fotóügynökséget. A könyv, két résztre osztva mutatja meg ezt a kettősséget Cartier-Bresson életművében. Az első, 1932-től 1947-ig tartó szakaszban a nyugati országokban felvett, az élet intimebb oldalát bemutató felvételek láthatók, míg az 1947-52-es időszakban a külső világ, a társadalom és a politika kap nagyobb fontosságot. Bár a dokumentálás egyáltalán nem érdekelte, mert azt tartotta, hogy a dolgok nem önmagukban, hanem abban az értelemben érdekesek, hogy mit gondolnak róluk.
A könyvből eredetileg 10 ezer példányt nyomtattak, 3 ezret francia, 7 ezret angol szöveggel. A kritika nagy lelkesedéssel fogadta már megjelenésekor, azóta a 20. század egyik klasszikus fotóalbuma lett.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
