Raoul Peck haiti rendező Berlinben mutatta be az I’m Not Your Negro (Nem vagyok a négered) című dokumentumfilmjét, amely versenyben van az Oscar-díjért is.
A film James Baldwin afro-amerikai író, egykori polgárjogi harcos 30 oldalas kéziratán alapul, amelyből könyvet akart írni három meggyilkolt barátja, Medgar Evers, Malcolm X és Martin Luther King életéről. A könyv azonban az író 1987-ben bekövetkezett halála miatt sosem készült el.
Peck megkapta ezt a vázlatos kéziratot és filmet csinált belőle. Baldwin szavait Samuel L. Jackson olvassa fel benne szerepelnek benne az íróval készült interjúk részletei is. Az egymás után pergő képek a feketék harcát, a rasszisták gyűlölködő arcát, a faji szegregációt mutatják be, de megjelenik a filmben az egyenjogúságért harcoló Hollywood, Harry Belafonte, Sydey Poitier és Marlon Brando is.
„Az amerikai négerek története magának Amerikának a története és nem szép történet” – figyelmeztetett Baldwin, aki bevallotta, hogy John Wayne mitikus moziján nőttek fel, hogy később megértsék „mi voltunk az indiánok, akiket ő kiirtott.”
Az interjút a rendezővel a La Repubblica készítette.
-Mit jelent Oscar-jelöltnek lenni egy ilyen filmmel?
-Nekem nem versenyt. Ismerem és tisztelem a másik négy rendezőt. A szép ezekben a jelölésekben, hogy találkozhatunk és megkérdezhetjük a másiktól, „Hogyan csináltad?”. Egyesít bennünket, hogy első vonalban vagyunk társadalmaink legdöntőbb konfliktusainak, a valóság ábrázolásának megfogalmazásában.
-A film erős reakciókat váltott ki az Egyesült Államokban.
-Baldwin gondolatai nem tűrik a hazugságot. Az amerikaiakat sokkolták, megértették, hogy nem vették észre, ami a szemük előtt volt. A közönség a film megtekintése után folytathatja a vitákat.
-Baldwin azt mondta, hogy a rasszizmus problémája nem oldódik meg addig, amíg nem néznek szembe vele.
-Mindent úgy rendeztek el, hogy az amerikai polgár ne szembesüljön a kérdéssel. Elhitették vele, hogy részéese az amerikai álom mitológiájának, de ez nem igaz. Aki a megfelelő oldalon áll, az megengedheti magának, hogy ezt ne vegye tudomásul. Baldwin elmondta, mi történik a fal másik oldalán. A rasszizmus gyakran párosul az erőszakkal, de a mindennapokban terjed és érint minden kisebbséget. A nyugati társadalmakban a fehér a hatalom metaforája, a manhattani bankárok elnevezése.
-Hogyan változott a polgárjogok védelmezése a 60-as évekről máig?
-Elég megnézni, mi történt a polgárjogokért folytatott harcban. A vezetők nagy részét megölték, letartóztatták, emigrálásra kényszerítették. Malcolm X és Martin Luther King gondolkodó fejek, vezetők voltak. Egy mozgalom felépítésében két generációra van szükség. Ha megnézzük a Black Live Matter és az Occupy Wall Streetet, láthatjuk, milyen nehéz közös stratégiát találni. Hiányoznak hozzá a struktúrák. Régebben volt szövetség a szakszervezetek, a vallási szervezetek között. Mára minden szétrobbant és ez a szétdaraboltság egy leépítési politika gyümölcse. Baldwin világosan látta a mai helyzetet. Trump beérkezése nem meglepő.
-A filmben John F. Kennedy lehetségesnek tart egy afro-amerikai elnököt.
-Baldwin azt válaszolja, hogy nem az a fontos, hogy ki lesz a fekete elnök, hanem hogy milyen országnak lesz az elnöke. A probléma az, hogy az amerikai megválasztották Obamát, de magára hagyták azok, , akiknek folytatniuk kellett volna a harcot, de ehelyett leültek a diványra tévét nézni, míg a republikánusok kimentek az utcára. A demokrácia ma fogyasztási cikk, egy eszköz, amit a politikusoknak adunk, hogy aztán a hátán eljátszadozzunk.
-
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
