Írolvasgondol

London egyike a világ igazi kulturális fővárosainak, a képzőművészetnek és a zenének egyaránt, közel 10 millió lakosa az idők folyamán szinte minden irányzatot befogadott és magáévá tett.

Most éppen Elton John fotógyűjteményéből rendeztek szép kiállítást a Tate Modernben, amely 1920 és 1950 között készült képeket mutat be olyan alkotóktól, mint André Kertész, Edward Weston, Man Ray, Dorothea Lange, Tina Modotti.

A Temzére néző Tate Modern egy régi elektromos erőmű, amelyet 2000-ben alakított át a 21. század egyik leglátványosabb épületévé a Herzog & de Meuron építészpáros. Külön érdekessége a The Switch House nevű szárnya, amelyet tavaly avatta fel. Innen hat autóbusz megállóra van a St. Pancreas Old Church, mellette egy kevésbé ismert érdekesség, a Hardy Tree. 1865-ben a vasút építése miatt át kellett helyezni az Old Church kis temetőjének sírjait. A feladattal a fiatal Thomas Hardy-t bízták meg, aki akkor még nem volt híres író, hanem egy építő cég alkalmazottja. Hardy úgy gondolta, hogy a sírfeliratokat meg kell őrizni és egy fa köré állította azokat. Ahogy a fa nőtt, úgy mélyedtek be a földbe a régi márványlapok és ágyazódtak be a gyökerek közé a természet és az emberi kéz alkotásának szimbiózisaként.

Ennél a pontnál kezdődik a Camden Town, London egyik leghíresebb zenei negyede. Itt van a nevezetes Koko club, amelyet Amy Winehouse is látogatott. Régen Music Machine-nek, majd Camden Palace-nak hívták. Itt adta első angliai koncertjét Madonna, és itt halt meg 1980-ban Bon Scott, az AC/DC énekese. A 70-es években ez a körzet vált a londoni punk-élet törzshelyévé.

Pontosan 40 évvel ezelőtt jelent meg két rock-történeti jelentőségű lemez: a Never Mind The Bollocks, Here’s the Sex Pistols és a The Clash első albuma. A banda, amelyről kortársai úgy vélekedtek, hogy „az egyetlen, amely számít”, itt, a Camden High Street közelében lévő pubban találkozott Barry Myers-szel, azaz Dj Scratchy-vel, aki 1978 és 1980 között minden koncertjüket megnyitotta.

„Mint rezidens dj kezdtem 1976 februárjában a Dingwalls-ban, itt , Camden Town-ban – meséli Myers – Nem emlékszem, hogy mennyit kerestem, de volt egy heti keretem, amelyből lemezeket vásároltam a klubnak. Ez volt a maximum, amit egy zenefanatikus gyerek kérhetett, aki már 1969-ben ott volt a Hyde Park-i Rolling Stones-koncerten. Kicsit sajnálom, hogy nem mentem el az osztálytársaimmal meghallgatni Jimi Hendrixet a Sohóba, Ronnie Scottnál 1970. szeptemberében, ott lépett fel életében utoljára, de nagyon sok mindenkit láttam azokban az időkben.

A hatvanas évek zene szempontjából nagyon radikálisak voltak. Ez igazi változást jelentett, mint a társadalomban és a politikában általában. Utána minden az amerikai együttesekkel kezdődött, az MC5-val, a Stooges-szal, Patti Smith-szel, a Rochard Hell and the Voivoids-szal, még az öltözködésben és a viselkedésben is. Azután, hogy a Ramones fellépett a Roundhouse-an, minden megváltozott. Ők voltak a punk igazi atyái és az amerikaiak olyan művészi elemeket hoztak be, amelyek eltértek a londoni zenekarok, a Damned, a Pistols, a Clash stílusától. A Sex Pistols például a Sex nevű butikból öltözködött, az üzlet Malcolm McLarené, későbbi menedzserüké volt. ő döntötte el, hogy kell ruházkodniuk és viselkedniük. Szóval teljesen ki lettek találva, de az új generáció igénye szerint, ezért óriási sikerük lett.”

Dj Scratchy bejárta a világot a Clash-sel. „Emlékszem, hogy az amerikai turnén hálóbuszt használtunk, azaz azon utaztunk és aludtunk mindnyájan. Nagy volt köztünk a harmónia. Hozzájuk tartozónak éreztem magam. A lelkem mélyén ma is punk vagyok.”  

Kétségtelen, hogy a londoni punk-bandák közül a legmaradandóbb zenét a Clash produkálta. 1979-ben megjelent dupla London Calling című albumuknak nemcsak a címe vált fogalommá, hanem azóta is ott van minden idők egyik legjelentősebb rock-lemezei között, a kritikusok és a rajongók listáján egyaránt.