Aki Kaurismäki A remény másik oldala (The Other Side of Hope) című filmje a Berlinale egyik nagy meglepetése volt. A száraz humoráról ismert rendező egy szíriai menekült kálváriáját mutatja meg benne, bírálva a „hideg” Európát és dicsérve azt, aki befogadja.
Az aleppói szír finn földre lépve a hatósági „közegnek” vázolja menekült sorsának fő állomásait, családja elvesztését a bombázásokban, a maffiának adott sarot a török határtól Görögországig, a balkni úton elszenvedett csapásokat. Hasonló sors jut sok százezer menekültnek, attól is függ, hogy a célországban egy neonáci akad-e az útjába vagy egy koldussal találkozik, aki felkarolja.
„Nagy manipulátor akartam lenni, aki megváltoztatja a világot. Most megelégszem azzal, hogy megpróbálom megváltoztatni Európát. Finnország viszonylag kis ország. Húszezer iraki jött hozzánk és az emberek attól féltek, hogy meg akarnak bennünket szállni, mint régen az oroszok, vagy ellopják a kocsinkat” – magyarázta a rendező a maga sajátos stílusában.
Kaurismäkinek az a véleménye, hogy az ultrajobb által hangoztatottakkal ellentétben nincsenek jelei az iszlamizációnak. Ezt meg egy szóviccel ütötte el az újságírók előtt, amikor cáfolta, hogy Európa „izlandizáció” felé tartana. Közben emlékeztetett arra, hogy Európában olyan multikulturális hagyományok éltek már több mint 500 éve, mint amilyen Sevillában valósult meg a keresztények, muzulmánok és zsidók együttélésével – míg ez utóbbi két közösséget ki nem űzték a katolikus királyok.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.