Jan Lian-ke kínai írónak (1958) nemrégiben jelent meg a Négy könyv című műve spanyol nyelven. Az El País ebből az alkalomból beszélgetett vele.
A Franz Kafka-díjas író gyermekkorban egy kis faluban élt, ahonnan Pekingbe került egy asszony az írásainak köszönhetően. Lian-ke ennek hatására határozta el, hogy ő is író lesz. Húszéves volt, amikor belépett a hadseregbe, ahol felfedezték írói képességeit és megbízták azzal, hogy fogalmazza meg, mit vár a párt a katonáktól. „A propagandisztikus logikán belül volt lehetőség a változtatásra és én éltem ezzel a lehetőséggel” – jegyezte meg. Egy elöljárója azt javasolta, hogy küldje el írásait pekingbe, de kiderült, hogy édesanyja a hideg télben befűtött velük.
1979-ben egy helyi lapban jelent meg az első írása, amelyben dicsőítette a forradalmat. Ezzel nevezetessé vált és ő írta meg katonatársai leveleit.
A kommunista propagandától azonban még a hadseregben eltávolodott, amikor rájött, hogy a valóság egészen más. Írt egy kritkát a Vietnam elleni háborúról, amiért önkritikát kellett gyakorolnia.
Írásai miatt állandó problémái voltak később is, amikor már otthagyta a hadsereget és íróként élt Pekingben. Témái – a parasztság helyzete, az AIDS terjedése – nem tetszettek a hatóságoknak és rendre betiltották azokat. A Lenin csókjai című könyvéért azonban nemzeti díjat kapott.
A Négy könyvet az 50-es évekről írta, amikor a párt kiadta a „Virágozzék száz virág” jelszavát, amely azonban később az értelmiségiek átnevelő táborokba küldésévé fajult, valamint a „váljunk a vas és acél országává”, ami 30 millió ember halálát okozta a tömeges éhínség miatt. Megírásához abból a történetből indult ki, amelyet egy katonatársától hallott 1989-ben. Egy harckocsizó egy hadgyakorlat során egy elhagyott vidéken rengeteg emberi csontot talált, és mint kiderült, egy átnevelő tábor lakóinak földi maradványai voltak.
Arra a kérdésre, hogy milyen ország most Kína, az író így válaszolt:
„Sem nem szocialista, sem nem kapitalista. Más. Nem hasonlít a környező országokhoz, sem a néhány évvel ezelőtti Kínához. Olyan ország, amely hatalmas gazdagsággal rendelkezik, ahol azonban mély különbségek is léteznek. Sok mindenben élen jár, sok mindenben rettenetesen hagyományos. Én sem értem a jelenlegi Kínát, az írásaim keresztül próbálom megérteni.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
