Érzelmeink az idők során ugyanazok maradnak, de a technológia fejlődésével új kifejezéseket használunk rájuk. Az új kifejezések itt-ott módosult tartalmat is takarnak. Nem ugyanazzal az izgalommal bontottak fel például egy levelet régen, mint ahogy ma kinyitnak egy sms-t – állapítja meg a La Stampa.
Tiffany Watt Smith Az érzelmek atlasza című könyvében összefoglaló képet próbál adni erről a korántsem egyszerű területről.
Bevezetőben a globalizáció egy ritkábban emlegetett hatásával foglalkozik. Megállapítja, hogy kicsit lett a világ és többet tudunk a világ népeiről. Megtudtuk például, hogy a csehek „litost”-nak nevezik azt az érzést, amelyet aziránt érzünk, aki boldogtalanná tett bennünket. A „viraha” szanszkrit nyelven egy szakítással végződő szerelmet jelent. Az inuitok „iktsuarpok”-nak nevezik azt a feszültséggel teli örömet, amellyel egy kedves vendéget várnak. A finnek „kaukokaipuu”-nak a megmagyarázhatatlan vágyakozást egy soha nem látott hely után. A szerző a digitális korszak szüleményének nevezi a „ringsiety”-t, azt a szorongást, amely akkor keríti hatalmába az embert, amikor megszólal a telefonja. A brit kutató nyilván nem hallott a 20. századi magyar történelemből jól ismert és rettegett „csengőfrászról”.
Tiffany Watt Smith, aki a londoni Queen Mary egyetemen vezeti az alváskultúrákról szóló kurzust, valamint a Centre For The History of The Emotions” igazgató bizottságának tagja, visszatekintve a történelemben kiderítette, hogy 1830 végéig nem lehetett érzelmekről beszélni. Másként kellett őket nevezni, például szenvedélynek, erkölcsi érzésnek, lelki balesetnek. Thomas Brown filozófus volt az, aki az érzelem szónak polgárjogot adott.
Az emocionológusok szerint egyes negatív érzelmek enyhülhetnek, ha nevet tudunk adni nekik. Ilyen „umpty”, amely azt az állapotot tükrözi, amikor úgy érezzük, semmi nem működik, vagy a „matutolypea”, a kora reggeli szomorúság. A 19. század közepétől ezt „spleen”-nek mondták volna, ma már ezt a kifejezést legfeljebb ironikusan emlegetik. A „cybercondria” már nem is szorul magyarázatra, viszont kifejezetten mulatságos a „road rage”, amelyet akkor érzünk, amikor valaki az orrunk elől happolja el az egyetlen parkolóhelyet, vagy amikor dugóba kerülünk.
Az érzelmeket kifejező szóalkotási lehetőségek végtelenek, bárki megpróbálkozhat velük, annál is inkább, mert a szerző szerint „kevés szóval nem lehet az érzelmeket kifejezni”.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
