Írolvasgondol

Ötven évvel a Beatles nagy feltűnést keltett azzal, hogy az LSD kezdőbetűire alkotott egy dalt. Bár ők maguk tagadták, hogy a „sav” becenévre hallgató szer lett volna az ihletője a Lucy In The Sky With Diamonds-nak, a lebegő zene, és a szürreális szöveg miatt a cáfolatot senki sem vette komolyan.   Most újra Nagy-Britanniából indul ki egy kis, ezúttal tudományos forradalom, amely az LSD-ről szól.

Májusban indult el egy kísérlet, amely azt vizsgálja, hogy a mikrodózisú drognak milyen hatása lehet az agyra – írja a Le Figaro.

Közfinanszírozás híján a Beckley alapítvány adakozásra szólít fel a kísérlethez szükséges pénz megteremtésére. Elvégzésében részt vesz a londoni Imperial College is.

A cél mintegy 20 résztvevőnek 10-20-50 mikrogramm LSFt, illetve placebót adni, majd funkcionális mágneses rezonanciával alkotott képeken (IRMF) megfigyelni agyuk működését. A kutatók ezeket az adagokat mikrodózisoknak tekintik, mivel a hallucinogén hatás eléréséhez általában 75 mikrogrammra van szükség.

A Beckley alapítvány létrehozója, Amanda Feilding kutató, képzőművész meg van győződve arról, hogy a hallucinogén anyagokat fel lehet használni gyógyításra. Ő már az 1960-as években tanulmányozta az LSD-t. A molekulát 1943-ban szintetizálta a svájci Albert Hofmann gyógyszerész, és már az 50-es években használták a pszichiátriában – innen indultak ki Timothy Leary, az „LSD-pápa” híres „tudattágító kísérletei”, majd népszerűsége csúcspontjára a következő évtizedben érkezett, amikor az „ellenkultúra” alkotói, képzőművészek, írók és főleg rock-zenészek (köztük a Beatles, a Grateful Dead, a Jefferson Airplane vagy korai korszakában Syd Barrett révén a Pink Floyd) remek ihletőt találtak a szerben. De az LSD használatát 1968-ban betiltották az Egyesült Államokban, miközben 1953 és 1973 között 116 különböző kutatást finanszírozott a kormány. Többek között a Vietnamba vezényelt katonákkal is kísérleteztek...De ígéretes munkák voltak ezek, mind a depressziót, a feszültséget, a kényszeres-rögeszmés zavarokat vagy az alkoholizmust illetően. Sajnos azonban a mai tudományos kritériumokhoz képest ezeknek módszertani minősége igen alacsony volt.

Néhány évvel ezelőtt az a potenciálisan veszélyes drog visszajött a laboratóriumokba, ezúttal szigorúan megszabott keretek között.  Az LSD-nek az agyra gyakorolt hatását vizsgálta az Imperial College vezetése alatt egy német, kanadai, új-zélandi és amerikai kutatókból álló csoport, 75 mikrogrammos dózissal. Tanulmányukból, amely 2016 márciusában jelent meg az amerikai tudományos akadémia értesítőjében, megtudható, hogy a résztvevők „csukott szemmel láttak”, vagyis agyuk vizuális zónái úgy aktivizálódtak, mintha nyitva lett volna a szemük. Ez egybehangzik a drogfogyasztók által leírt vizuális hallucinációkkal. Az IRMF-en keresztül látott képek pedig azt mutatták, hogy ez szintén megfelel annak, amiről az LSD-t vagy más hallucinogén gombákat használók beszámolnak: az „én” feloldódásáról, és arról az érzésről, hogy a természet, a világegyetem részeivé válnak.

Viszont az LSD-nek a mikrodózisokban kifejtett hatását eddig még nem vizsgálták annak ellenére, hogy nagy a népszerűsége a Szilícium-völgy kreatív köreiben, amelyek dicsérik az agyat stimuláló, hallucinogén hatás nélküli képességeit.

„Ezek anekdotikus, nagyon gyenge tudományos értékű tanúságok – reflektál rá Torsten Passie LSD-szakértő  - De nem lehet kizárni, hogy az LSD egy gyenge dózisa segíthet egyes embereknek a depresszió leküzdésében, vagy enyhén javíthatja szakmai teljesítményüket.”

Ugyanilyen óvatos Mathias Leitchi, a baseli egyetem gyógyszerész professzora: „Nem tudom megmondani, hogy ez előnyös-e vagy káros. Mindenesetre az LSD-nek alapvetően pszichológiai hatása van és nincs semmiféle káros szomatikus hatása. Azonban azoknál az embereknél, akiknél fennáll a pszichózis kockázata, mint például azoknál, akiknek szülei skizofréniában szenvedtek, kifejlődhetnek tőle pszichiátriai zavarok.”