Különleges víziónak számít, amikor valaki két Napot lát az égen. Állítólag 1968. január 1-én sokaknak volt ilyen élménye, utólag ezzel magyarázzák a „Csillagév” rendkívüliségét. Aki repülőgépen utazik, annak is lehet ilyen látomása, bizonyos fényviszonyok közepette. Manapság viszont ismét arról beszélnek, hogy a Napnak 4,5 milliárd évvel ezelőtt volt egy valódi ikertestvére.

A gondolatot még az 1980-as években Richard Muller professzor, a Berkeley egyetem asztrofizikusa vetette fel.

Nemesis című könyvében Muller azt írta, hogy lehetséges, hogy a Napnak van egy eddig fel nem fedezett társa. Ez a csillag valószínűleg egy barna törpebolygó – ami megmagyarázza, hogy miért nem látták eddig – körülbelül 1,5 fényévre tőle. Összehasonlításképpen a hozzá legközelebb lévő, a Proxima Centauri, 4,5 fényévre található.

A Nemesis-elmélet szerint ez a csillagtárs okozná azokat a rendszeres üstökös-esőket, amelyek minden 26 millió évben a Földre zúdulnak és olyan kataklizmákat okoztak, mint amelyik elpusztította a dinoszauruszokat.

Csakhogy az aszteroid- és üstökös-esőkkal kapcsolatos adatok nem esnek egybe az elméletben jelzett 26 millió éves periódusokkal és az egyre fejlettebb műszerek sem találták meg ezt az ikercsillagot. Így az elméletet félretették és csak időnként szedte el az az apokalipszis egy-egy prófétája. Most azonban indirekt módon két kutató bukkant rá. Sarah Sadovoy, a Smithonian Astrophysical Observatory és Steven Stahler, a Berkeley egyetem kutatói egy tanulmányt írtak a Nap típusú csillagok keletkezéséről.

A tanulmány, amely a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szakfolyóiratban jelent meg, a Perseus molekuláris felhővel foglalkozik, amely a csillagok bölcsője. A világegyetem hatalmas mennyiségű gázt tartalmaz, főleg hidrogént, amely felhővé sűrűsödik és összecsomósodik a gravitáció hatására. Amikor az egyik eléri a kritikus tömeget, elindulnak a hidrogén nukleáris fúzióreakciói és megszületik egy csillag.

A Perseus-konstellációban kb. 700 fényévre tőlünk található egy ilyen, gázból és porból álló felhő, amelyben egy sor, a Naphoz hasonló csillag alakul.

Sadovoy és Stahler azokat a megfigyeléseket használják fel, amelyet a múlt évben végeztek Új-Mexikóban a Very Large Array radioteleszkópjainak segítéségvel a Perseusban. Az ott megtalált csillagok mind nagyon fiatalok, kevesebb, mint 4 millió évesek.

A két kuutató több matematikai modellt állított fel e csillagok kialakulásának megmagyarázására, de csak az egyik egyezett a kapott adatokkal és ez meglepő eredményt adott: a Nap tömegéhez közel álló csillagok kettesével születnek, legalább 500-szor olyan messzire egymástól, mint  a Nap a Földtől.

„Azt mondjuk, igen, volt valószínűleg egy Nemesis, valamikor nagyon régen, mert a molekuláris felhőben különbözően alakul a csillagpárok sorsa. 60% szétválik, a többiek közelebb kerülnek egymáshoz és stabilabb párost alkotnak. Mindkét folyamat gyorsan, kb. 1 millió év alatt megy végbe.” – állítja Stahler.

Ezek szerint a Napnak lenne egy ikre, amely vele együtt alakult ki egy felhőben, több mint 4,5 milliárd éve. Az iker legalább 17-szer messzebb van, mint a Neptun. Követte saját útját. Valószínűleg elvegyült a Tejútunk több csillagai között – mondják a kutatók. A tézis azonban még megerősítésre vár.