A történész és antropológus Elisabeta Burgos a Latin-Amerikai Házat vezette Párizsban. A venezuelai nő, aki Régis Débray élettársa volt, sokáig igen közel állt Fidel Castróhoz, mielőtt szakított a kubai rezsimmel. Sokat foglalkozott Ernesto Che Guevara személyével és különösen a körülötte kialakult mítosszal. A Le Nouvel Observateur készített vele interjút.
-Che Guevara halálában van valami hasonlóság Krisztus passiójával. Van-e magyarázat máig tartó legendájára?
-Ez kétségtelenül így van, de Chének volt egy zseniális Pygmalionja, Fidel Castro. Ő építette fel a legendát, felhasználva a 12 apostol keresztény szimbolikáját a kubaiak és a latin-amerikaiak lelkiismeretének megnyugtatására. Chét úgy látták, mint egy Szent Pál apostolt, aki minden áldozatra kész, mint az első keresztények. De a Guevara-mítosz abból is ered, hogy fiatalon halt meg, mint Krisztus, de mondhatnám Evita Perónt vagy Jim Morrisont is. Mind meghaltak, mielőtt megöregedhettek volna. Che 39 évet élt. És még van egy nyilvánvaló elem: szép férfi volt, erős karizmával.
-Volt-e rivalizálás közte és a Castro között, ahogyan egyes történészek tartják?
-Őszintén szólva nem. Guevara nem volt hatalomra törő ember, ideológus, doktriner volt. Teljes ellentéte Castrónak, aki politikus volt, pragmatista, egyetlen célért, a hatalom megőrzéséért alkalmazkodott minden helyzethez. Viszont erős kapcsolat létezett a két ember között, amely Castro mexikói száműzetése idején kezdődött. Ekkor alkalmuk volt sokat beszélgetni, kicserélni olvasmányaikat. Igazi intellektuális kapcsolat volt közöttük, de amikor Castro megragadta a hatalmat, minden megváltozott. Guevara alapvetően katona volt, nem stratéga. A hatalom, a kormányzás mélységesen untatta. Nem volt túl meggyőző külügyminiszterként sem. Castro ezt tudta és egy rendező ügyességével kihasználta nemzetközi auráját. Castro számára a színház egy fajtája volt a politika. Amikor Che halálát hivatalosan bejelentették, lángoló beszédet tartott Havannában a Forradalom terén, szinte szentté avatta harcostársát. Ekkor jelentek meg a poszterek Korda híressé vált fotójával. 1970. július 26-án Havannában a forradalom ünnepén tartott beszéde során Castro mintegy ereklyeként mutatta fel Che kezét, azét a harcosét, aki az életét adta a forradalomért.
-Hogyan jutott Castro Che kezéhez?
-Ez egy őrült történet. Akkoriban La Pazban voltam, és összeakadtam Antonio Arguedasszal, Bolívia volt belügyminiszterével, aki Che elfogását irányította. Úgy ismerték, mint CIA-ügynököt, ezért nagyon félt a megtorlástól. Közölte velem, hogy egy speciális dobozban, egy széfszerűségben megőrízte Che kezeit és vissza akarja azokat juttatni Kubának, valószínűleg azért, hogy bocsánatot nyerjen. Ez meg is történt. Egy bizonyos Victor Zannier vitte el a kezeket egy diplomatáskában egy kelet-európai országon keresztül Havannába.
-Miért vágták le a bolíviai rendőrök Guevara kezét?
-Azért, hogy bevigyék a rendőrségre, ahol azonosítás végett ujjlenyomatot vettek róluk. Ma ez abszurdnak tűnik, de annak idején ez szokásos eljárásnak számított. Nem vitték végig a dzsungelen az ellenség egész testét, kevésbé volt fárasztó csak a kezeket vinni.
-Mi maradt meg az Ön számára Guevarából?
-A bizonyosság, hogy a doktrinereknek, bármilyenek legyenek is, soha nem szabad hatalomra kerülniük. Ma az ő követői állnak Venezuela élén és hazám tönkretételén fáradoznak.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.