Montreal tetői fölé magasodó Mont-Royal a város tüdeje és a legnagyobb temetője. A felvezető úton az Outremont negyed szép házai sorakoznak az egyik oldalon, a másikon az erdő, amely hamarosan átadja a helyét egy zöld gyepnek és a temető újabb sírjainak.
Milyen csoda folytán tudott egy anglofon poéta, montreali zsidó közösség gyermeke, aki ebben a módos környezetben nőtt fel, mielőtt bohém életet kezdett élni Görögországban, majd New York-ban, olyan egyetemes értékű dalokat komponálni, amelyek az emberek lelkére hatottak? – kérdezi a Le Figaro.
Leonard Cohen sírja Shaar Hashomayim hitközségnek átengedett parcellában van, amelyhez a költő tartozott. A kertészek segítsége nélkül nehéz megtalálni, mert kérésére nincs rajta felirat, csak a kőre helyezett kis kavicsok és gyertyák jelzik. A más tájakról érkezett zarándokok tiszteletének jelei.
Cohen nem fogalmazott meg a maga számára sírverset, a látogató azonban gazdag költői életművéből választhat ideillőt.
„Időnként vissza kell térnem Montrealba, feltölteni neurotikus hajlamaimat” – írta Cohen 1961-ben. Huszonhét éves volt akkor, a görög Hydra szigetén élt, de megőrizte a westmount-i gyermek- és serdülőkori kultúráját. Mégis, a montreali rosszhírű negyedekben barangolva írta meg leghíresebb dalait, például a Suzanne-t, amelyben elmeséli plátói kapcsolatát egy fiatal nővel, aki elviszi a Szent Lőrinc folyó partjára és innen csodálja meg a Notre-Dame de Bon Secours kápolnát.
Később, amikor dalai révén világhírűvé vált, vett egy házat a Petit Portugal negyedben, a Rue Valliéres-ben. Abban az időben ez szegény negyed volt, ahol a egész világ bevándorlói éltek.
Bár élete végén Los Angeles-ben lakott, gyakran visszatért ide. Temetési szertartását titokban tartották, csak néhány hozzá közel álló embert értesítettek. Victor Schiffman egyike volt ezeknek. A montreali Modern Művészetek Múzeumának (MAC) biztosaként már több éve dolgozott egy Cohennek szentel kiállításon. Mivel azonban a költő közölte, hogy nem akar róla szóló kiállítást, a szervezők kigondolták, hogy akkor szóljon a hatásáról. Halála újabb helyzetet teremtett és újra megváltoztatta a kiállítás irányát. „Szólnia kell róla, ez kötelességünk” – magyarázta Schiffman.
A kiállítás, amelyen vetítések, performance-és és koncertek is segítenek feleleveníteni Leonard Cohen lényét és művészetét, a MAC-ban november 9-én, két nappal halálának első évfordulója után nyílik és 2018. áprilisig tart nyitva. Mottóját az 1992-es Anthem című dalából vették: „Valami mindig elreped/hogy a fények beszűrődjenek”. A kiállítást hirdető fotót Leonard lánya, Lorca készítette.
Leonard Cohen szülőháza Westmountban a Belmont Avenue 599. A közelben van a Shaar Hashomayim zsinagóga, amelynek a költő dédapja volt egyik alapítója. Az imaház kántorát, Gideon Zelermyert hallhatjuk két számban énekelni Cohen utolsó lemezén, a You Want It Darkeren, amely néhány héttel halála előtt jelent meg 2016 szeptemberében. A Portugal Park környékén volt néhány kedvenc helye: a Boulevard Saint Laurent 4320-ban ma is megvan a Bagel Etc, de jó montrealiként nem mulasztott el alkalmat, hogy bekapjon egy szendvicset Schwartznál, a Bd. Saint-Laurent 3895-ben. Ugyancsak kedvelte az Anges Gourmets-nál árult portugál süteményeket néhány sarokkal odébb.
http://macm.org/en/exhibitions/leonard-cohen/
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
