A szőlő és az olajfaliget kitűnő legelő hely baromfiaknak és hasznos az ültetvényeknek is – állítják az umbriai gazdák, akik már négy év óta vesznek részt az umbriai egyetem „One Goose Revolution” (libaforradalom9 programjában.
„Valójában egy ezer éves paraszti gyakorlatról van szó – magyarázta Cesare Castellini, a program koordinátora a La Repubblicának – a kacsák és a libák a szőlőben, a tyúkok az olajfaligetben legelnek, és ez haszonnal jár mind az állatok, mind a növények számára. A szőlőben nevelt kacsák és libák húsának finomabb az íze, mert több benne az antioxidáns, az Omega 3. A szőlő megszabadul a gyomtól, az élősködőktől, és természetes módon, gazdaságosan történik a trágyázás.”
A libák számára kezdetben egy bonszai ültetvényt csináltak, de ma már 400-an „járőröznek” egy négy hektáros területen, amely egy biotermelő tulajdona. A tapasztalatok szerint kb. száz libát lehet ráengedni egy hektárra úgy, hogy ne keletkezzen sok kár. Az év 8 hónapjában átlag 8 ürát töltenek a szőlőben.
A munkák elvégzésére ezen a 4 hektáron 14 lovat használnak. A gépi eszközök kiiktatásával kevesebb stressz éri az ültetvényt. A „zöld” szőlő azonban nem felel meg minden libának. Olyanokat lehet csak felhasználni, amelyeknek ösztöne van a legeléshez – derült ki. Ilyen a római, a padovai, vagy a toulouse-i fajta, amelyek hozzászoktak a füvek csipegetéséhez. Számukra ízes füveket is vetnek a szőlősorok közé.
A módszert „agro-forestry”-nek nevezik és a 70-es években kezdték alkalmazni. Az umbriai kísérletet novemberben ismertetik a lancesteri egyetemen.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
