Az ünnepek elmúlásával, az év első heteiben sokan érzik szükségét a takarékoskodásnak, de ehhez jó módszerre és akaratra van szükség. A japán hagyomány, amely önfegyelemre tanít, ennek megvalósítására ajánlja a kakebót, egy egyszerű eszközt, ami már Európában is kapható. A japánok már több mint egy évszázada rábízzák magukat személyes kiadásaik kordában tartására.
A szó maga „házi számlakönyvet” jelent. A kakebo három tételrte osztja a kiadásokat: az első helyen az állandó kiadások szerepelnek, mint a lakbér, a biztosítás és egyéb rezsiköltségek…ezeknek a kiadásoknak az összevetése a bevételekkel világosan kimutatja, hogy mennyi pénz marad az egyéb dolgokra. A második helyre a mindennapi élethez szükséges kiadások kerülnek, az élelem és az egészséggel kapcsolatos költségek. Majd következnek az esetleges kiadások, mint a cigaretta, a kultúra, a bárban elfogyasztott ital, valamint az extrák, vagyis az időszakos kiadások, mint például az ajándékok.
A kakebo lapjai világosabb képet adnak anyagi helyzetünkről, mintha számláinkat gyűjtenénk egybe. Módszerével ki lehet dolgozni a takarékossági tervet is, amely akár 35%-os is lehet – állítják azok, akik a kakebót vezetik.
A japánok olyan eszköznek tekintik, amely kedvez a lélek békéjének, mentális energiákat szabadít fel, és segít az önismeretben azon keresztül, hogy kimutatja: milyen kiadásokat tart valaki fontosnak.
Egyesek felfedezhetik, hogy a mindennapi életre szánt összeg és a kulturális kiadások fedik egymást. Mások megdöbbennek azon, hogy összeszámolva mennyi pénz megy el például „kaparós sorsjegyre”, „félkarú rablóra” vagy cigarettára. A kakebo ebben az esetben hasznos lehet a kóros játékszenvedély megfékezésére is.
A LA Stampa összeállításában többen méltatják a módszer előnyeit. Egy fiatal nő például azért lelkesedik érte, mert segítségével végre elérte, hogy a hónap végére bizonyos összeget félre tud tenni tartaléknak arra az esetre, ha munkanélkülivé válna. Ő a házon kívüli vacsorák számát csökkentette. Egy másik megfogadta a kakebo tanácsát, hogy várjon egy hónapig és alaposan gondolja meg, hogy megvásárolja-e azt a holmit, amelyet hirtelen megkívánt. Lehet, hogy ez idő alatt rájött, hogy nincs is szüksége rá.
A kakebo feltalálója Hani Motoko (1873-1957) volt, aki Japán nagy modernizációs korszakában élt. Szamuráj családban született, egyike volt az első női egyetemistáknak. Ő lett országa első újságírónője és férjével az első japán női lap, a ma is létező Fudzsin no toma (A nő társnője) alapítója. Kezdettől fogva arra tanította a nőket, hogyan vegyék kézbe az otthoni gazdálkodást, ami egyben önállóságukat is erősítette.
Hani Motoko az első kakebót 1904-ben mutatta be és nagy sikere csúcspontját a II.világháború alatt ért el. Megalakult mellette egy klub is, amely publikálta a segítségével elérte legjobb eredményeket.
„A férfiak nem értik meg, hogy mekkora bevételt jelent a takarékosság” – mondta Cicero. Olaszországban a Santa Casa di Loreto történelmi archívuma őrzi az egyik legértékesebb számlakönyvet. Lorenzo Lottónak, a reneszánsz nagy festőjének kézzel írott könyvecskéjéről van szó, amelyben a kiadások és bevételek mellé rövid megjegyzéseket is fűzött. Ezek megmutatták, hogy milyen volt a jelleme, milyen volt a viszonya a munkához, kikkel tartott kapcsolatot, milyen volt az élete a 16. század közepén.
„Mára az emberekből kiveszett a takarékoskodás képessége” – mondja Francesco Mattioli szociológus és a kiadások nagy része nem a mindennapi életet biztosítja, hanem a státust. Legyen szó mobiltelefonról, cipőről, vagy autóról. Ezenkívül nem véletlen, hogy a mai társadalom legfőbb jellemzője a fogyasztás – fűzi hozzá a La Stampa.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
