A mozi sztárjainak barátja lett, kaszinót vitt a sivatagba. Történetét A Keresztapa című filmből is ismerhetjük, róla mintázta Mario Puzo és Francis Ford Coppola Moe Greene figuráját.

A brooklyn-i születésű Bugsy Siegel az 1930-as években települt át Los Angelesbe, hogy oda exportálja a New York-i maffiát. Olyan filmcsillagok tartoztak a baráti köréhez, mint James Stewart vagy Cary Grant. Megalapította Las Vegas-t, majd saját otthonában ölték meg. Az ablakon keresztül lőtték agyon 1947-ben. Gyilkosát soha nem találták meg.

Nemcsak Coppolát, hanem Jean-Luc Godard-t is megihlette pályafutása.  El is készült a „Nouvelle Vague” vezéralakjának a forgatókönyve, The Story címmel. Benne volt minden: a maffia, a barátság, az árulás, a híresség kultusza, a luxus, a bűn. A rendező rögeszméjévé vált. Godard eredetileg Vittorio Gassmanra akarta a főszerepet osztani, aztán Robert de Niróra gondolt, de végül Bugsy kicsúszott a kezéből és filmje sosem készült el. 1991-ben viszont Barry Levinson vitte filmre életét Warren Beatty-val a főszerepben, akinek már volt gyakorlata a gengszter-szerepekben, hiszen ő játszotta Clyde Barrow-t Arthur Penn Bonnie és Clyde-jában.

Benjamin Siegel ukrajnai emigráns zsidó szülőktől származott. 1906-ban született. Még csaknem gyerek volt, amikor a bűn útjára lépett. Barátaival, Moe Sedway-jel és Meyer Lansky-val egy kis zsaroló hálózatot épített ki a Lower East Side-on: a vándorárusoktól szedtek védelmi pénzt. Dolgai olyan jól mentek, hogy 21 éves korában már lakosztálya volt a Waldorf-Astoriában. A nagymenők – Lucky Luciano, Frank Costello, Vito Genovese – köreikbe fogadták. Egy másik híres maffiózó, Whitey Krakow húgát vette feleségül, akitől két lánya született.

1933-ban a Murder Inc., a Nemzeti Bűnszindikátus, a zsidó és az olasz gengszterek szövetsége, amely akkor már a rendőrség célkeresztjében is volt, elhatározta, hogy Nyugat felé terjeszkedik. Erre a legmegfelelőbbnek Bugsy látszott. Fekete hajával, kék szemével, ápolt külsejével, kegyetlenségével és humorérzékével.  Los Angeles-be való érkezése után rátette a kezét a Mexikóval folytatott kábítószer-kereskedelemre. Ugyanakkor sikerült bekerülnie a hollywood-i körökbe is. Egy gyermekkori barátja vezette be, akinek sikerült időben elmenekülnie az utcáról és gengsztereket csak a filmekben alakított. George Raft-nak hívták, a műfaj egyik leghíresebb sztárja volt. Játszott többek között Howard Hawks 1932-es Sebhelyes arcújában, a mai nézők leginkább a Van, aki forrón szereti elegáns bandafőnökeként ismerhetik. A sztárok tudták, hogy kicsoda Bugsy. James Stewart figyelmeztette is Cary Grantet, aki így válaszolt: Beszéltem  már Rafttel, ő azt mondta: „Ha Bugsy azt akarja, hogy a barátja légy, akkor annak kell lenned.”

1941-ben Siegelt letartóztatták egy másik alvilági figura, Big Greeny Greenberg meggyilkolása címén. Bugsy a börtönben is kivételezett helyzetet harcolt ki magának: nőket fogadhatott, kapott alkoholos italokat, külön szakács főzött neki. Aztán az ügye „elrendeződött”, a vád két tanúja hirtelen eltűnt és Bugsy-t szabadon engedték. Bár a rendőrség gyilkosságok tucatjával gyanúsította, egész életében megúszta két kisebb kihágással, amelyekért csak pénzbírságra ítélték.  Bennmaradt a hollywoodi körökben, nagyobbik lánya Millicent, akinek keresztanyja Jean Harlow volt, Elisabeth Taylorral vett együtt lovaglóleckéket.

Siegel nagy támogatója Dorothy Dentice di Frasso grófnő, a gazdag New York-i örökös volt, aki a 20-as években feleségül ment Carlo Dentice di Frassóhoz, a római Villa Madama tulajdonosához. A pár jó barátságban volt Benito Mussolinivel, a villát később eladták az olasz államnak, amely a mai napig a birtokosa. A grófnő, akinek rövid ideig viszonya volt Gary Cooperrel, el volt ragadtatva, hogy barátja lehet egy gengszternek. Még egy nagy kincskereső hajóútra is magával vitte a Cocos-szigetre, ahol állítólag 300 millió dollár értékű gyémántot és aranyat rejtettek el. Az út végül kudarcba fulladt, semmit sem találtak.

Közben Siegel megismerkedett Virginia Hall-lal, aki Chicagóból Alabamába szökve előbb pincérnő, majd prostituált lett, végül a maffiafőnökök jóvoltából bekerült a tiszteletre méltó társaság felső köreibe és olyan feladatokat kapott, amelyeket korábban sosem bíztak nőkre. Végül Bugsy és Virginia Los Angeles-ben jöttek össze végleg, és onnantól kezdve elválaszthatatlanokká váltak.

1947.június 26-án Siegel a remek Las Vegas-i üzletmenettől felvidulva tért vissza helikopteren Beverly Hills-i luxusotthonába. Leült, hogy átnézze az újságokat, amikor valaki az ablakon keresztül lelőtte. Halála után egy órával barátja, Moe Sedway megjelent a Las Vegas-i Flamingo Casinóban, és bejelentette: átveszi az irányítását. Addigra már a szerencsejáték birodalma alig egy év alatt 4 millió dollárt hozott a maffiának.

Bugsy halála után Virginia előbb Mexikóba, majd Párizsba menekült, végül 1966-ban egy patakban találták meg a holttestét Salsburg közelében. Egy levelet hagyott maga után. „Belefáradtam az életbe”.

Siegel meggyilkolása körül számos feltételezés kering. Az egyik, hogy Lucky Luciano és Meyer Lansky adták ki rá a parancsot, mert Bugsy túlságosan sok pénzt tartott meg magának a kaszinó jövedelméből. Az sem kizárt, hogy a felesége, vagy annak bátyja ölte meg azért, mert verte az asszonyt. De az is elképzelhető, hogy éppen a régi barát, Sedway tette el láb alól. Las Vegas azonban, bár a Flamingót már lebontották, máig őrzi emlékét, és a helyi szuvenirek között posztereken, pólókon gyakran feltűnik Bugsy Siegel arcképe.