Martin von Austria-Este főherceg apai nagyapja Habsburg Károly, azaz IV. Károly, az utolsó magyar király, egyben (I. Károly néven) az utolsó osztrák császár volt. Anyai nagyapja pedig Amadeo, Aosta főhercege, később Etiópia alkirálya.

Az 1959-ben született, jelenleg Olaszországban élő Martin apja Róbert főherceg, Károly harmadik gyermeke volt. A La Stampa készített vele interjút.

-Ön szerint az első világháború kényes téma volt a családban.

-Amedeo nagyapám 17 éves volt, amikor 1915-ben önként jelentkezett a frontra, tizedesi rangban szolgált a tüzérségnél Carsónál. Végtelenül kötelességtudó volt, hazája iránt, sok emberség és humorérzék jellemezte e szeretetét. De családunkban a Nagy Háború nyílt seb. 1953-ban, amikor szüleim összeházasodtak, Zita nagyanyám nem örült. Nem akarta, hogy a fia, egy Habsburg, feleségül vegye Margheritát, az aostai herceg lányát, aki a világháborúban „ellenség” volt.

-Ön pedig Habsburgként Katharina von Isenburg hercegnőt vette el, Satirana Lomellinában él, mezőgazdasági vállalkozó, egy 400 hektáros birtok gazdája. Hogy lehet ez?

-Franciaországban születtem, a kötelező katonai szolgálatot Ausztriában teljesítettem. Mezőgazdasági tanulmányaimat  Németországban végeztem. Olaszországban 1983-ban telepedtem le. Az aostai herceg örökölte az Arborio Gattinara család utolsó leszármazottainak, a Sartirana hercegnőknek a birtokait. Anyai nagyapám, aki érdeklődött a mezőgazdaság iránt, átalakította a rajtuk lévő épületeket. Hála egy tehetséges intézőnek, Filippo Venza di Favignanának tengerésztisztnek, a birtok működik.

-Az olaszországi birtok ezek szerint Savoia-Aosta örökség. Mi maradt Habsburg oldalról? Javak biztosan nem, azokat elkobozták az egykori Monarchia különböző államai.

-A Habsburg-család, Károllyal, az utolsó császárral, akit II. János Pál pápa boldoggá avatott 2004-ben, elvesztette a birodalmat, de kapott egy rendkívüli spirituális örökséget. Ma a Habsburg-család minden tagja a 34 éves korában Madeirában, száműzetésben, 1922. április 1-én elhunyt császárnak kedves elvek szerint próbál élni. A  nagyapám éppen a háború alatt az egyetlen államfő volt, aki a békét kereste. Nemcsak XV. Benedek pápa könyörgésére, hanem igazi keresztényi meggyőződéssel, hogy Isten akarata szerint cselekedjen, mint apa, katona és államfő.

-Az Ön nagyapja valóban nemesen viselkedett a Nagy Háborúban, abban a konfliktusban, amelyet I. Ferenc József kamarillája akart, de ő nem. Amikor 1916-ban, 28 évesen trónra került, megpróbált békét teremteni, hogy létrejöhessen a népek nagy Európája. A Habsburgok víziója egy új Európa volt. Így van?

-Nagybátyám, Ottó (Európai parlamenti képviselő, 2011. július 4-én hunyt el 99 éves korában) a páneurópai mozgalom vezetője volt. Az általa megálmodott Európa azonban kevésbé lett volna bürokratikus, mint a mai EU.

-Olaszországban most van egy Európa-ellenes kampány. Mit lehet tenni?

-Az Unió több mint fél évszázadig lehetővé tette, hogy békében éljünk. Habsburgként én a népek Európája mellett vagyok. Egy olyan Európa mellett, amely békében, minden nacionalista túlzás nélkül él együtt. Éppen ezért nagyon hasznos lenne tanulmányozni  a Habsburg-birodalom történetét, ahol együtt élt legalább az utóbbi két évszázad alatt tizenhét különböző nyelvű, és többféle vallású nép. Mindnyájan békében éltek egy kozmopolita birodalmat alkotva, amelyben tiszteltlék az államot, mert az állam is tisztelte mindegyik hagyományát, ahol a különbözőség mindenkit gazdagított. Nem véletlen, hogy Alcide De Gasperi, a legfiatalabb olasz nyelvű képviselő a bécsi császári parlamentben, alapító tagja lett az európai közösségnek…