A tudomány már régóta kutatja a Húsvét-sziget moaijainak, a hatalmas szobroknak, valamint kőtalapzatoknak, az ahuknak titkát.

A kb. ezer, 12 méter magas szobor a sziget belseje felé fordul, mintha a sziget lakóit őriznél. Tekintették őket már ősi rituálék részeinek, a törzsek közötti vetélkedések kifejezőinek. Az továbbra is megmagyarázhatatlan, hogyan tudták elmozdítani, felállítani a hatalmas vulkáni tufa-tömböket.

A New York-i Binghamton egyetem kutatói újabb azt vizsgálják, hogy miért állították fel a szobrokat minden logikai rendszer nélkül össze-vissza, és arra a következtetésre jutottak, hogy a moaik és az ahuk az édesvíz források helyét jelölték.

A kutatók 93 megalitot vizsgáltak meg a sziget keleti részében. Ezeket még a 18. században, az európaiak megjelenése előtt állították fel olyan helyeken, ahol valószínűleg forrásokat találtak, amelyek lehetővé tették az öntözést a száraz, meleg éghajlaton.

Több korábbi kutató kimutatta, hogy a lakosság milyen nehezen jutott édesvízhez. Tény, hogy az amerikai tudósok nagyobb mennyiségű víz mellett minden alkalommal szobrot is találtak.

Megfejtésre vár még, hogy a szobrok magassága és a víz mennyisége között van-e összefüggés.

A szakemberek egy része vitatja ezt a magyarázatot azzal az ellenvetéssel, hogy a víz jelzésére nem lett volna szükség ilyen szobrokra, és fenntartják, hogy rituális és vetélkedési funkciójuk volt. Ha volt is vízjelző szerepük, az kisebb jelentőségű volt csupán.