Életművéért Aranyhintó (Carrosse d’Or) díjjal tüntették ki Cannes-ban John Carpentert, a horror mesterét.
„Dario Argento kedvenc rendezőim egyike. Neki kellene most a pódiumon állnia. Én vagyok az anti-Spielberg: az E.T. és A dolog ugyanabban az évben született. Ő meghatni, én terrorizálni akartam a világot” – élcelődött Carpenter, akinek 1982-ben készült apokaliptikus, a vizuális elviselhetőség határán lévő antarktiszi víziója a jégtakaró olvadásával fenyegetően aktuális gondolatokat ébreszthet napjainkban.
A cannes-i közönségben helyet foglaló fiatalok nagy ovációval fogadták a 71 éves, bajuszos, hosszú, összefogott hajú, önironikus rendezőt, aki olyan, a műfajában ma már alapműveknek számító filmeket alkotott, mint a Halloween, a Christine, a pokoli autó, vagy a Menekülés New York-ból.
Az ünnepséget A dolog vetítése koronázta meg. „Azért választottam ezt a filmet, mert amikor kijött, bombaként hatott, a nézők jelentős része utálta. Gondoltam, részemről nemes bosszú, hogy ennyi év után Cannes-ban vetítik” – mondta Carpenter, aki elmesélte, hogy megjelenésekor az első héten még nem lehetett tudni, hogy sikere lesz-e a filmnek. Először csak Los Angeles-ben tűzték műsorukra a mozik, és csak azután jelentkeztek lassanként Amerika-szerte a bemutatására. A Halloween sikerét tulajdonképpen nem is tudta felmérni. Los Angeles-ben rossz kritikákat kapott, New York-ban jókat. „Csak akkor tudtam meg, hogy a film elég pénzt hoz, amikor a stúdió igazgatója meghívott ebédre” – tréfálkozott.
A szörnyeket és a sötét dolgokat már gyerekkorában szerette. „Kis koromtól alkottam szörnyeket és ilyen típusú filmeket néztem. Ma a szörnyeket a szuperhősök váltották fel, de ezeket nem nézem meg. Ritkán járok moziba, mert a filmeket megküldi nekem az akadémia, DVD-n nézem meg ezeket. A mozik légköre Amerikában nem kellemes, mindig akad valaki, aki mobilozik és ilyenkor nem állok jót magamért.”
A La Repubblica ama kérdésére, hogy a szörny megmutatásával vagy elrejtésével akar-e inkább félelmet kelteni, Carpenter azt felelte, hogy mindegy, a lényeg, hogy a közönség ordítson, de amikor A dolgot rendezte, az volt a benyomása, hogy Hollywood-ban szabály az elrejtés, ő pedig meg akarta mutatni. „Akkor még nem voltak a maihoz hasonló különleges effektusok, és a közönség egy része nagyon erősen reagált, mert azt hitte, hogy egy magzatról vagy valami ilyesmiről van szó.”
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.