A következő években a tudósok szondák és teleszkópok sokaságát küldik az űrbe azoknak az égitesteknek a felkutatására, amelyeken kialakulhatott az életnek valamilyen formája.

Ha felnézünk az égre, pár ezer csillagot láthatunk. galaxisunkban szemünktől rejtve legalább 200 milliárd van. A világegyetemben 100 milliárd galaxis és mindegyikben 10-100 milliárd csillag. Általunk ismeretlen planéták forognak sok csillag körül, ahogy a Föld forog a Nap körül. A mi galaxisunkban az exoplanéták száma kb. 100 milliárd. Ezek nem a Nap, hanem más csillagok körül forognak.

1992-től, amikor 3 olyan bolygót fedeztek fel, amelyek egy Lich-nek nevezett neutroncsillag körül forogtak, az egyre fejlettebb teleszkópok már 4065 exoplanétát találtak meg. Hogy miként keletkeznek, hogyan fejlődnek, azt még ki kell deríteni. A legizgalmasabb kérdés azonban az marad, hogy van-e és van, milyen formájú rajtuk az élet.

Rengeteg eszközzel keresi a tudomány  erre a választ, különböző eszközökkel. időrendben az első a James Webb űrteleszkóp lesz, a NASA, az ESA és a kanadai CSA űrügynökségek együttműködésével. Fellövését 2021-re tervezik. Ez lesz a legnagyobb űrteleszkóp, amit eddig építettek, a bolygók atmoszférájáról ad majd információkat.

2026 és 2028 között az ESA indít el két, jelenleg építésben lévő űrteleszkópot. A Plato új bolygókat fog keresni, amelyek akkorák, mint a Föld és a Naphoz hasonló csillag körül forognak. Az Ariel a bolygók atmoszféráját tanulmányozza és információkat gyűjt a hőmérsékletekről, a légnyomásról, a vegyi összetételekről.

Végül tervben van egy szonda küldése a hozzánk legközelebb álló Proxima B exoplanétához, amely a Proxima Centauri körül kering. A cél képeket kapni egy olyan égitestről, amelyen megvannak az élet keletkezésének feltételei. Ha az utazás a fény sebességének 15-20%-ával történik, a feladat teljesítésére négy évre lesz szükség.

A képzeletnek adott teret a Journal of the British Interplanetary Society-ben két asztrofizikus, akik kiszámították, hogy megfelelő technikai feltételek mellett egy interplanetáris expedíció minimum 25 emberpárral célul tűzhetné ki a Proxima B benépesítését, de az utazás így is 6300 évig tartana és csak a sokadik generáció érkezne meg.

Sok feltételnek kell együtt meglennie ahhoz, hogy élet legyen az exobolygókon. Ha élet alatt azt értjük, ami a Földön van – magyarázzák a kutatók – pld. hogy a csillag ne legyen túl aktív, hogy a bolygó olyan távolságra keringjen körülötte, hogy a hőmérséklet 0 és 100 C fok között legyen, hogy elég nagy tömege legyen ahhoz, hogy megtartsa az atmoszférát, továbbá szükség van olyan hidroszférára és mágneses mezőkre, amelyek pajzsként védenek az űrből érkező kozmikus sugaraktól.

Nem kizárt azonban, hogy vannak más életformák, amelyek más környezetben is képesek kifejlődni, más jellemzőkkel rendelkező bolygókon. A mi Földünkön is vannak olyan organizmusok, amelyek szélsőségesen magas hőmérsékleten vagy fény nélkül is tudnak élni.

A Proxima B után a Földhöz leginkább hasonló exobolygó a Trappist-1 d, amely egy kicsit kisebb a Földnél, és sziklás a talaja. A számítások  szerint tömege a Föld tömegének 30%-a lehet, de az óceánok aránya sokkal nagyobb. Egy olyan rendszer része, amelyben több más exobolygón is megvannak az élet feltételei.

A Gliese 3323 B, amely kb 17 fényévnyire van tőlünk, ugyanolyan életfeltételekkel rendelkezik, mint a Földunk, de a tömege kb. a duplája. 5 nap alatt kerüli meg csillagát, a Gliese 3323-t.

A Kepler 438 B 472 fényévre van tőlünk, meg lennének rajta az életfeltételek, ha nem érnék állandó heves napviharok.

A jövőben újabb ilyen exobolygókat fedez fel a tudomány – reménykednek a csillagászok – de arra nehezen lehet gondolni, hogy az élet rajtuk olyan formájú, hogy a rajtuk lévő élőlényekkel kommunikálni lehessen emberi módon. Nem beszélve arról, hogy üzenetük nagyon hosszú idő után érkezne el hozzánk. Addig is meg kell elégednünk Isaak Asimov véleményével, aki szerint „ha egyedül lennénk a hatalmas világegyetemben, az igazán nagy pazarlás lenne” – írja a La Repubblica.