Két amerikai kutató azt vizsgálta, hogy a majmok, amelyek sokban hasonlítanak az emberekhez, ugyanúgy reagálnak-e a zenére, mint mi.
Mágneses rezonanciával figyelve a majmok zenehallgatás közbeni agyműködésüket, a kutatók rájöttek, hogy míg az embernél a halántéki agykéreg aktivizálódik, a majomnál semmi ilyesmi nem történik.
A Nature-ben megjelent tanulmányukban ebből azt a következtetést vonják le, hogy lehetséges, hogy az embert a melódia iránti fogékonysága emelte egyedi fajtává. Ez a melódia tulajdonképpen már megtalálható kisebb mértékben a szavak kiejtésében, tetőpontjára a dalban, és általában a zenében ér.
Az ember és a majom a fejlődés útján 26 millió évvel ezelőtt mondtak búcsút egymásnak. Az első zenés eszköz, amelyet a régészek találtak, egy csontból faragott 35 ezer éve furulya volt. Az első kérdésük az volt, hogy miért érezte úgy a hideg, sötét barlangban élő primitív ember, hogy muzsikálnia kell? Lehet, hogy a szó és a zene együtt alkotja a kezdetektől fogva az emberi létet?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
