Kevés olyan énekes van, aki annyira meghatározta volna a 60-as, 70-es évek zenei világát, mint David Crosby.
Nemcsak azért, mert tagja volt két legendás együttesnek, a Byrds-nek és a Crosby, Stills and Nash-nek (amely többször is kiegészült Neil Younggal), hanem az első szólóalbuma, az If I Could Only Remember My Name (1971) miatt is, amelyek a legérzékletesebben mesélt el egy utópiát, egy álmot, egy korszakot, azoknak a zenészeknek a közösségét, akik megváltoztatták a rock-zene irányát.
Erre az albumra utal A.J. Eton dokumentumfilmje, a David Crosby: Remember My Name.
Aki olvasta a most 78 éves zenész két önéletrajzát, a Long Time Gone-t és a Since Thent, tudja, hogy Crosby művészi és személyes története méltó a megfilmesítésre. Annyi váratlan jelenet, sötét pillanat, dráma és öröm van benne, hogy elég lenne egy regényre. Hihetetlen, hogy mennyi mindent túlélt – írta a La Repubblica.
<iframe width="566" height="377" src="https://www.youtube.com/embed/AVsbqVJLFow" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
Most második ifjúságát éli. Kreativitása teljében van, 4 év alatt 4 albumot készített, holott 1971 és 2014 között csak három önálló munkája jelent meg. Aktivizálja magát a közösségi hálón, főleg a Twitteren, és még arra marad ideje, hogy régi barátaival összevesszen. Stephen Stills és Neil Young például már szóba sem áll vele (bár tudjuk, e téren Young is megéri a pénzét…).
Cameron Crowe producer és A.J. Eton filmje szépítés nélkül tárja a néző elé erényeivel és hibáival a film főszereplőjének egyéniségén, egész múltját a Sunset Striptől a Laurel Canyonig, a Byrds-től a C,S,N&Y, Monterey-től Woodstock-ig, letartóztatásaitól, a börtöntől a társaival való torzsalkodásokig. Fia, James Raymond csodálatos megtalálásától felesége, Jan iránti szerelmééig, Jim Morrison iránti őszinte ellenszenvétől a drogos korszakának megbánásáig.
<iframe width="670" height="377" src="https://www.youtube.com/embed/6UzDkhn2xSY" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
A film itt-ott melankolikus, szomorú, néhol szentimentális. A riporter, Cameron Crowe intim hangulatot képes teremteni interjú-alanyával.
„A terv Etoné volt – meséli Crowe – ő győzött meg, hogy vegyek részt benne. Minthogy mindig szerettem Crosby-t, és a zenéjét, nem tudtam nemet mondani. Előszedtem régi újságírói mesterségemet. Fantasztikus élmény volt, nagyon személyes. Úgy éreztem, hogy bármit megkérdezhetek tőle, Crosby hihetetlen őszinteséggel beszélt magáról.
Arra a kérdésre, hogy egy filmen keresztül bocsánatot kérhet-e egykori barátaitól és azoktól, akiket megbántott, David Crosby így felelt:
„Nem hiszem, hogy ez lenne a bocsánatkérés módja. Ha tanulni akar az ember az életéből, nyitva kell tartania a szemét, tudni kell, hol hibázott és hol cselekedett helyesen. Rosszat tettem sok emberrel, de sok emberrel jót is. Követtem el hibákat, és ezeket nem tudom eltörölni vagy kisebbíteni, nem mondhatom, hogy mindig igazam volt.”
<iframe width="670" height="377" src="https://www.youtube.com/embed/YZdwHQ_yNdE" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
A muzsikus éppen ezért nem hiszi, hogy régi együtteseinek tagjai megnézik a filmet, pedig szeretné, hogy lássák, mi lett belőle…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
