Írolvasgondol

Hét nő kapta meg posztumusz diplomáját közel másfél évszázaddal azután, hogy végeztek az edinburghi orvosi egyetemen.

Történetük felháborító és egyben rendkívül tanulságos.

Sophie Jex-Blake-et, aki 1840-ban született, nagyon érdekelte az orvostudomány. Elment Amerikába, 1867-ben jelentkezett a Harvardra, de elutasították azzal, hogy nőket nem vesznek fel. Végül az edinburgh-i egyetem vezetői  engedélyezték, hogy hozzájuk beiratkozzon, de az egyetemi tanács ellenezte, mert szabályellenesnek tartotta.

A The Scotsman című lap azonban felfigyelt az esetre és a változtatás szüksége mellett állt ki. Ez több lányt is arra ösztönzött, hogy szintén próbálkozzanak a felvételi tesztekkel. 1869-ben további hat lányt vett fel az egyetem, de nem volt könnyű életük.  Magasabb tandíjat kellett fizetniük, mint a fiúknak, nem engedték nekik, hogy a professzorok oktassák őket. Így legfeljebb kis magánbosszúkra nyílt lehetőségük az egyetem fő tudoraival szemben, amikor a folyosókon összetalálkoztak.

A hét lány – Jex-Blake, Matilda Chaplin, Isabel Thorse, Emily Bovell, Edith Pechey, Helen Evans és Mary Anderson Marshall - azonban nem adta fel. Megszerezték a tananyagokat, és egymást ellenőrizve készültek fel a vizsgákra. Ez utóbbiak azt mutatták, hogy tudásban nem maradtak le a férfi hallgatók mögött, sőt, felül is múlták őket. A fiúk ellenségeskedése emiatt még durvább lett. Kinevették, inzultálták őket, az egyetem falain kívül nemcsak szavakkal támadták meg őket.  1870-ben egy sebész előadásán, amelyet az egyetem aulájában tartották, szeméttel, sárral dobálták meg a lányokat. Végül nem kapták meg a diplomájukat, és az egyetem döntését a skót legfelsőbb bíróság is helyben hagyta.

Közben azonban a sajtó egyre többet cikkezett a nőknek a tudományba való beengedéséről és több külföldi egyetem is támogatta őket. Végül ötüknek sikerült diplomát szerezniük Bernben, illetve Párizsban, valamennyien praktizáltak és kitartó támogatói maradtak a női egyenjogúságért harcoló mozgalmaknak.