Az emberi társadalom nem a fejlődés ösztönzésére született meg, hanem azért, hogy megmentsen bennünket egy általunk előidézett környezeti katasztrófától – írj a Business Insider.

Miért törekedtek vajon eleink annyira a civilizáció feltalálására? A modern Homo Sapiens 250-350 ezer éve kezdett fejlődni, de az első lépéseket a civilizáció felé csak kb. 10 ezer évvel ezelőtt tette meg, és az első civilizációk mai ismereteink szerint csak 6400 éve alakultak ki.

Fajtánk történetének 95%-a alatt nem termeltünk, nem hoztunk létre nagy városokat, sem bonyolult politikai hierarchiákat. Nomád gyűjtögető-vadászó csoportokban éltünk. Aztán valami megváltozott. Megindult a mezőgazdasági termelés, a városok építése. Ez az átmenet akkor kezdődött, amikor eltűntek a jégkorszak megaállatai, amelyek táplálékul szolgálta.  A termelést addig a klíma nem tette lehetővé, vagy egyszerűen nem volt szükség rá. A globális felmelegedés 11.800 évvel ezelőtt elősegítette a mezőgazdaság kialakulását.

A fejlődést valószínűleg segítette a migráció is. őseink Ázsiában, Európában, majd Amerikában ehető növényeket találtak. A mezőgazdaság azonban a migráció után több 10.000 évvel később fejlődött ki. Ennek ugyanis, a vadászattal összehasonlítva, voltak negatív oldalai: több munkát igényelt, kedvesebb szabad időt hagyott, rosszabb táplálkozást biztosított. A vadásznak mindennap ott volt az elejtett vad. A mezőgazdasági termésre hónapokig kellett várni. A termést, ha volt, konzerválni kellett, hogy kitartson egész évben. A vadász, ha az egyik területen nem talált zsákmányt, kereshetett máshol. A földműves a földjéhez volt kötve és a természet szeszélyeitől függött.

A mezőgazdaságnak hadászati szempontból is voltak hátrányai.A vadász nagy távolságokat tudott megtenni, támadhatott, visszavonulhatott, voltak fegyverei. A földművelő a földhöz kötöttségével kiszámítható célpont volt. Ha a vadászat mellett maradtak volna, választhatták volna egyszerűen a nomád vadász életet, mint a komancsok, vagy visszatérhettek volna a vadászathoz, mint a polinéziai földművesek, a moák. Amikor azonban őseink elhagyták Afrikát, a vadászzsákmány drasztikusan elfogyott.

40.000-10.000 évvel ezelőtt Európából és Ázsiából eltűnt a gyapjas rinocérosz, a mamut és az óriás szarvas. Ausztráliában már 40 ezer évvel ezelőtt sem voltak óriás kenguruk és vombatok, Amerikából az óriáslovak, tevék, armadillók. Ugyanez ment végbe a Föld más részein. Vagyis az ember kipusztította őket, gyorsabban irtotta őket, mint ahogy magukat reprodukálni voltak képesek.

Így, mivel a vadászatból már nem tudtak megélni, őseink lassan áttértek a földművelésre. Egyszerűen nem volt más választásuk. kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy az emberek helyrehozzák hibájukat: többet vettek el a természetből, mint amennyi az ökoszisztéma által fenntartható lett volna.