Több évtizedes vita zárult le a Led Zeppelin és a 60-as évek végének egyik különleges Los Angeles-i hippizenekara, a Spirit között. Egy amerikai fellebbviteli bíróság döntése szerint az angol négyes, jelesül Jimmy Page és Robert Plant a Stairway To Heaven szerzőiként nem plagizálták a Spirit Taurus című dalát.
Ez a szerzemény tette ismertté a Randy California vezette bandát 1968-ban, a Zep mérföldkő-szerzeménye három évvel később jelent meg a zenekar rejtélyes borítójú (és jelentésű) IV. album első oldal utolsó darabjaként.
A bíróság szakított az eddig érvényesített elvvel, amely plágiumot állapított meg annak alapján, hogy a szerző ismerhette a korábbi darabot, és néhány hang, pontosabban egy akkordmenet azonos volt. Ezt az akkordmenetet a világ ma a Stairway-jel azonosítja.
Bár a vita már a 70-es években elkezdődött, a pert 2014-ben indították el Randy California örökösei és első fokon ők győztek. 2018-ban azonban egy fellebbviteli bíróság úgy találta, hogy a per vezető bíró téves tájékoztatást adott az esküdteknek. Az ügy lezárásában része volt modern korunk digitális zenehallgatásának is, hiszen manapság a YouTube-on vagy a Spotify-on bármi megtalálható és meghallgatható vagy letölthető, anélkül, hogy a szerzői jogdíj egyáltalán szóba kerülne.
A Zepet korábban is megvádolták másolásokkal, például régi blues-ok önkényes átírásával, de ez az 1960-as évek fehér blues-boomja idején gyakorta előfordult. Ahogyan mások, első lemezükön ők is kiírták két dalnál, a You Shook Me-nál és az I Can't Quite You Babe-nél Willie Dixon nevét, a IV.-en pedig Memphis Minnie-jét a When The Levee Breaks-nél. De volt, hogy valóban elfelejtkeztek a forrás-megjelölésnél, például a Bring It On Home-nál, (szintén Dixon), vagy a Nobody's Fault But My-nál (Blind Willie Johnson).
Voltak korábban is olyan esetek, amikor híressé vált motivumokat egyik-másik zenekar, vagy szerző lenyúlta, és per lett belőle. Ilyen volt például 1974-ben Pierre Bachelet, az Emmanuelle című szoft-pornó klasszikus zeneszerzője, aki az erőszakos jelenetekhez a King Crimson Lark’s Tongues in Aspics 2 című darabjának a főtémáját emelte át. Végül azonban a szerző Robert Fripp és Bachelet peren kívül megegyeztek.
Az amúgy is sokfelől szívesen merítő Andrew Lloyd Webber Az operaház fantomja világhírűvé vált hangsorát egyenesen a Pink Floyd-tól lopta: az Echoes című szvitjükben hallható instrumentális refrénként. Az angol együttes tagjai azonban nem akartak pereskedni a musical-királlyal, mondván, hogy nem csinálnak neki ingyen reklámot.
Pechje volt viszont George Harrisonnak, akinek tekintélyes summát kellett kifizetnie a My Sweet Lordért (1970), amelyre rábizonyították, hogy a hét évvel korábban megjelent Chiffons-dal, a He’s so Fine-t kopírozta le. Az amerikai fekete lánybanda a maga idejében nagy sláger volt, mára viszont teljesen a feledés homályába merültek – ellentétben George-dzsal és spirituális ihletésű dalával…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
