Az acélkék tekintetű, szálfatermetű férfi, akinek kétféle arckifejezése van Sergio Leone szerint: az egyik kalapban, a másik: kalap nélkül. Nem is szólva a borostáról és az ócska szivarcsikkről.
E sorok írójának Clint Eastwood örökre megmarad a Jó, a Rossz és a Csúf cinikus, valahol mégis szerethető figurájának. Az elmúlt fél évszázad mozijának egyik ikonikus hőse május 31-én múlt 90 éves, de még mindig aktív. Jó esélye van arra, hogy hasonló életpályát fut be, mint hajdani filmbeli partnere, Eli Wallach, a Csúf, aki 97 évet élt és két évvel korábban még filmezett. A Rossz, Lee van Cleef, akiből szintén Leone csinált legendát, sajnos fiatalon, 65 évesen elment már 1987-ben.
Eastwood San Franciscóban született, apja vasmunkás, anyja IBM-alkalmazott volt. 34 éves koráig kevés említésre méltó filmben játszott. Sergio Leone tette őt híressé Dollár-trilógiája főszereplőjeként. A 193 centire nőtt, jóképű, kifürkészhetetlen arcú színész hamarosan bebizonyította, hogy nemcsak westernhősnek kiváló. 1968-ban már Richard Burton oldalát játszott a Kémek a sasfészekben című, ma már klasszikus háborús filmben, két évvel később pedig a Kelly hősei groteszkjének címszereplője volt. Érdekes, hogy e filmet Telly Savalas mellett azzal a Donald Sutherlanddel tették emlékezetessé, akinek néhány évvel korábban azt mondták: „ezzel a pofával soha nem lesz színész”.
Eastwood a 70-es évek elején teremtette meg másik híres figuráját, a kérlelhetetlen rendőr Piszkos Harry-t, és 1971-ben már rendezni is kezdett, bár kezdetben sokan leszólták munkáit, de ő kitartott elképzelései mellett. Saját bevallása szerint e téren a legtöbbet Leonétől és Don Siegeltől tanulta, aki a Szökés Alcatrazból rendezője volt és Eastwooddal a főszerepben bebizonyította, hogy ki lehet lépni a börtönfilmek kliséiből. Nem véletlen, hogy nekik ajánlotta 1994-ben Nincs bocsánat című filmjét, amelyért első Oscar-díját kapta, de a mozi egyik legszebb szerelmes történetét, A szív hídjait is ő rendezte és játszotta el csodálatos párost alkotva Meryl Streeppel. Az igazság pillanatában egy mindenki által leírt, alkoholista újságírót alakít, aki összeszedi magát, hogy megmentsen egy halálra ítéltet. Két filmet is szentelt a II.világháborús Iwo Jima-i ütközetnek, A dicsőség zászlóit és a Levelek Iwo Jimából, napjaink háborúiba vitt el az Amerikai mesterlövésszel. És ha valaki az amerikai álom mögé akar pillantani, nézze meg a J.Edgar-t, az FBI hajdan rettegett főnökéről, Hooverről szóló filmjét, amelyben Eaastwood Leonardo Di Capriónak adott jutalomjátékot.
Az emberi lelket kutatta a Misztikus folyóban, az Éjfél a jó és a rossz kertjében című alkotásaiban. Az Elcserélt életek lélektani drámájában, amelynek középpontjában egy gyermekrablás áll, Angelina Jolie élete tán legjobb alakítását nyújtja, ahogy Hillary Swank a Millió dolláros bébi tragikus sorsú bokszolólányaként. Ezért, ugyanúgy, mint Nincs bocsánatért, megkapta a legjobb rendező és a legjobb film Oscar-díját. Régóta köztudott róla, hogy nagy szerelmese a zenének. Talán éppen ezért lett a Bird, Charlie Parker története remekmű, pedig ez életrajzi filmeknél előbb ritkaság. Szenvedélyét élhette ki a Blues-sorozat egyik epizódjának rendezőjeként is.
<iframe width="729" height="410" src="https://www.youtube.com/embed/2qaSYknbapk" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
Bár ismert konzervatív politikai nézeteiről, egy ideig a kaliforniai Carmel város republikánus polgármestere volt, Eastwood mindig irtózott a hatalmukkal visszaélőktől, vagy azoktól, akik egyenruhába öltözve nyomják el a védteleneket. Utolsó remekművében, a Richard Jewell balladájában a főszereplő megállapítására, miszerint „azon túl ott van az Egyesült Államok kormánya”, azt felelik, „az nem Amerika kormánya, ez csak három gazember, akik az amerikai kormánynak dolgoznak.” És hasonló a megközelítése az Államérdekben, amelyben egy mesterbetörő tanúja lesz az amerikai elnök kéjgyilkosságának.
„Már gyerekkoromban is utáltam mindenkit, aki meg akarta mondani, hogyan éljek” – emlékezett Clint Eastwood. Visszatekintve 90 évére, elmondhatja, hogy következetesen járta a maga útját és neki lett igaza.Amúgy pedig utálja a születésnapokat.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
