Biztosan sokan tapasztalták már ezt maguknál és másoknál is. Ez egy pszichológiai hatás, amely Dunning-Kruger effektus vagy a tudatlanság paradoxonja néven ismert. Egy téves megítélésen alapuló magatartást jelöl.

David Dunning és Justin Kruger, a Cornell egyetem kutatói tanulmányozták és határozták meg 1999-ben. Egy görbét rajzoltak meg, amelyen van egy kezdeti csúcs, majd egy mélypont, a „kétségbeesés völgye”, utána pedig lassú emelkedés. A kezdeti csúcs azt a helyzetet jelzi, amikor valaki kezd megismerni valamit és azt hiszi, hogy már mindent tud róla. Aztán, amikor elmélyed benne, rájön, hogy van még tanulnivalója. Ahogyan a Szókratésznek tulajdonított mondásból ismerjük: „Minél többet tudok, egyre inkább ráébredek, hogy nem tudok semmit.”

A Dunning-Kruger effektus két fő tényezőhöz kapcsolódik. Az egyik: hiányzik a visszacsatolás lehetősége. Egy szakember a következő példán magyarázza: valaki tortát akar sütni. Az általa elolvasott recept alapján ez könnyű. Csak a tészta állagára és a sütő hőmérsékletére kell figyelni. Aztán nekifog és kiderül, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Aki viszont megmarad az olvasottaknál és nem próbálja meg a tortát elkészíteni, megmarad abban a hitben, hogy mindent tud róla.

Egy másik példa: valaki új sportba kezd. Tetszik neki, de egy idő után abbahagyja. Így megmarad abban a meggyőződésben, hogy már mindent tud róla, mert kevés a tapasztalata, nem volt olyan helyzetben, hogy vesztett volna. Nem került a „kétségbeesés völgyébe.” E sorok írója amatőr zenészként élte át azt a tévhitet, hogy „Beatlest játszani mindenki tud”, hiszen olyan egyszerűek a dalaik. Aztán kiderült még a látszólag legegyszerűbbekről is, hogy van bennük valami, amitől különlegesek lesznek, és ami miatt nem is olyan egyszerű eljátszani őket.

A másik tényező az egyéni személyiséghez kapcsolódik. Aki megadja magát, és abbahagyja az első akadályoknál, a görbe első részénél marad, vagy pedig azt hiszi, hogy amit ő elért, az a „csúcs”. Ez figyelhető meg például,  amikor tv-sportkommentátorok világklasszisokról mondják meg a „tutit”, úgy, hogy sem tapasztalatban, sem eredményességben a közelükben sem voltak soha. De politikusok körében is él mai napig az a tévhit, mely szerint "akinek Isten hivatalt adott, észt is adott." - rengeteg magas labdát adva ezzel az újságíróknak és a mémgyártóknak.

A Dunning-Kruger effektus megnyilvánul más területeken is, pld. azoknál, akik elhiszik a fake news-okat, ellentétben azokkal, akik többet akarnak tudni egy információ hátteréről, forrásáról, mielőtt hitelt adnának neki. És sajnos tapasztalhatjuk, hogy az előbbiek vannak igen jelentős többségben.