45 évvel ezelőtt, 1975. június 20-án jelent meg a mozikban Steven Spielberg Cápa című filmje, eredeti címén Állkapcsok (Jaws). A film sokat elárul arról a korról és ma is tanulságos.
Federico Savina, a világhírű olasz hangmérnök egy egyetemi előadásában azt kérdezte hallgatóitól, hogy emlékeznek-e a film zenéjére. Amikor mindenki a szüntelenül ismétlődő két hangra utalt, Savina közölte, hogy elfeledkeznek az első hangról, amely alig hallható, de azonnal feszültséget kelt és ez a legfontosabb. Néha egy kis részlet a siker kulcsa. Maga Spielberg is azt tartotta, hogy a Cápa sikerének jelentős részét a zenéjének köszönheti.
A 70-es években a Cápa új módon ábrázolta és éreztette a borzalmat. Spielberg filmjét megelőzően két olyan film is megjelent, amely a horrort napjainkba helyezte: az egyik A texasi láncfűrészes gyilkos, a másik pedig Az ördögűző volt. De Spielberg mélyrehatóbb volt.
A Cápa sok mindent szimbolizál. Szinte azonnal értelmezték szociális vagy politikai metaforának, holott elsősorban egy fizikai teremtményről van szó. De ma talán az a legérdekesebb értelmezése, hogy a 70-es évek derekát fejezi ki.Vannak, akik Alfred Hitchcock hatását is felfedezni vélik, főleg a Madarakét (1963), amelyet annak idején az atomháború víziójaként is emlegettek.
Spielberg a film forgatása idején mindössze 28 éves volt, de elkészítette a Sugarlandi hajtóvadászatot, és eredetileg tv-filmnek készült első remekműve, a Párbaj. Ebben egy embert követ egy rejtélyes kamion, amelynek nem látjuk a vezetőjét. A film ezáltal megelőzte a Cápa szörny-képét is.
A 70-es évek Spielbergje még más volt, mint a későbbi. Még belemerült New Hollywood többé-kevésbé kontesztáló hangulatába, amely megpróbált érvényt szerezni a szerzői filmnek, próbálta frissíteni a stílust és a tartalmat. A sci-fi-műfajban különleges helyet foglal el az 1977-es Harmadik típusú találkozások, és mai szemmel is fergeteges a Meztelenek és bolondok (eredeti címén 1941), amely a Pearl Harbor-i támadásból rendez abszurd kommédiát, de a film anyagi csőd volt. Ez a kudarc vezette Spielberget a 80-as években újfajta mítoszteremtéseihez, az Indiana Jones-történetekig, az E.T.-ig, de közben azért olyan nagy formátumú műveket is készített, mint a Bíborszín, vagy A nap birodalma.
A Cápa, amelyben olyan nagyszerű színészek játszottak, mint Roy Scheider, Robert Shaw és Richard Dreyfuss, nyugtalan légkörben jelent meg. Alig egy évvel korábban mondott le a Watergate-botrány miatt Richard Nixon, és mindössze néhány hete esett el Saigon, végleg lezárva a vietnami háborút. Spielberg sokat kihagyott Peter Benchley regényében leírt társadalomkritikákból, háttérbe helyezte a női figurákat, az akcióra helyezte a hangsúlyt. Mégis, a mostani zavaros időkben különös értés olyan filmet nézni, amelyben a hatóságok háttérbe szorítják a polgárok biztonságát, tagadják a veszélyt, hogy ne ártsanak a gazdaságnak. Közben a cápa ellen harcolók között is nőnek a társadalmi feszültségek, amelyek a közös küzdelemben még jobban kiéleződnek és robbannak. Nem ismerős szituáció?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
