Mit csinálnánk, ha sok szabadidőnk lenne és csak 4 napot dolgoznánk egy héten? Igaza volt-e John Maynard Keynes-nek, aki a múlt század első felében azt állította, hogy unatkoznánk?
A brit közgazdász 1930-ban megjósolta, hogy 100 év alatt annyi fog fejlődni a technika és olyan szintre nő a termelékenység, hogy megengedhetjük magunknak, hogy csak heti 15 órát dolgozzunk. És akkor az olyan országoknak, mint a Nagy-Britanniának vagy az Egyesült Államoknak a fő társadalmi problémája az unalom lenne.
A 100-ból már csak 10 év hiányzik, igaz, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet termeknek, de így is eléggé nyilvánvaló, hogy Keynes tévedett – írja a Business Insider.
Nem fogunk unatkozni. Egyrészt azért nem, mert a 15 órás munkahét még messze van. Az Eurofound szerint a radikális technikai fejlődés ellenére csaknem minden európai napi 8 órát dolgozik, az EU polgárainak 10%-a több mint 48 órát hetente.
A másik ok, hogy arról álmodozunk ugyan, hogy több szabadidőnk legyen, de nem tudjuk élvezni. A „holt idők” félelmet keltenek bennünk, attól tartunk, hogy elpazaroljuk őket. Napunk minden percét kitöltjük, nem feltétlenül szükséges tennivalókkal. És ugyanezt tesszük a gyermekeinkkel is, a pedagógusokkal együtt.
Adam Gazzeley és Larry D. Rosen amerikai ideggyógyászok a Distracted Mind című könyvükben azt írják, hogy minden szabadidőnket a technológiával és a közösségi médiával töltjük ki.
„Nem vagyunk képesek türelmesen sorban állni, közben gondolkodni vagy beszélgetni. Előkapjuk mobilt, belemerülünk a képekbe, üzenetekbe.”
A két kutató szerint az állandó információs túlterhelés kevés teret ad agyunknak a gondolkodásra vagy egyszerűen arra, hogy szabadon csaponghasson.
A nap 24 órájában bekapcsolt telefon mellett nincs idő unatkozni. Nem számít tehát, hogy csökken-e vagy nem a munkaidő. Az unalom helyett viszont a szorongás lesz úrrá rajtunk.
A modern technológia különböző szindrómákat kreál. Ilyen a „szellem-vibráció” a zsebben, a lemaradás (FOMO – Fear of Missing Out), a nomofóbia, hogy nem lesz elég térerőnk. Ezek mind azon a szükségleten alapulnak, hogy kapcsolatban maradjunk. A
FOMO alaposan dokumentált, különösen az Egyesült Államokban. A Harris közvélemény-kutató intézet szerint a felnőtteknek 40, a 18-34 éves fiataloknak 54%-a vállalna inkább kellemetlen vagy veszélyes tevékenységet – 4 órás dugót, foghúzást, egy éjszakát börtönben – csak ne kelljen lemondani a mobiljáról.
Mi lenne akkor, ha csak 4 napot dolgoznánk a héten? Az ötödiken e-mailjeinket nézegetnénk?
Arra is vannak bizonyítékok, hogy a munkánk hogyan hatol be a magánéletünkbe. Egy olasz felmérés szerint a megkérdezetteknek több mint 50% képtelen elszakadni a munkájától akkor is, ha szabadságon van. A szakmai és a magánélet szinte egybeolvad és az emberek egyre feszültebbek lesznek. A munkaidő hivatalos csökkenésének ez lesz a következménye, nem az unalom.
Azért reménykedjünk abban, hogy lesz még az emberiségnek olyan része, amely nem csupán „agyonütni” akarja felszabadult idejét, hanem értelmes, kreatív dolgokkal tölti el azt.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reactor 2022.04.25. 02:33:39