2020. sze 09.

Hitchcock hideglelős tréfája

írta: Göbölyös N. László
Hitchcock hideglelős tréfája

 image-placeholder-title.jpg

Amikor Alfred Hitchcock elhatározta, hogy megfilmesíti Robert Block Pyscho című könyvét, már világhírű rendező volt. A krimi, a film noir, a kémtörténetek olyan klasszikusai álltak mögötte, mint A lakó, Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok, a Manderley ház asszonya, A gyanú árnyékában, a Rémület a színpadon, a Hátsó ablak, vagy az Észak-Északnyugatra. A szédülés nagy sikere után a Psychót, amely egy valóságos elmebeteg sorozatgyilkos, Ed Gein történetén alapult, a rendező egy B-kategóriájú szórakoztató filmnek szánta. Annak az amerikai közönségnek a megdöbbentésére, amely nyugodtan él otthonában és soha nem gondolja, hogy bármily veszély fenyegeti. Hitchcock filmjeinek sikerét gyakran magyarázta azzal, hogy a moziból kijövő néző megkönnyebbül, mert mindaz, amit látott, mással történt meg.

A moziban addig a legrémisztőbb dolgok mindig kintről jöttek, vagy olyan szörnyek voltak, mint Frankenstein Lénye, vagy Drakula, legrosszabb esetben dr.Jekyll és Mr.Hyde kettős személyisége. Az Anthony Perkins alakította félénk, szinte szemérmes Norman Bates viszont olyan karakter volna, aki akár bárkinek a szomszédságában is lakhatott volna.

„A Psycho tréfa volt, de kiderült, hogy voltak, akik komolyan vették – mondta filmjéről Hitchcock – Az volt a célom, hogy az emberek megijedjenek, sikoltozzanak, de nem jobban, mint a hullámvasúton.”

A tudathasadásos gyilkos első áldozatát, akit Janet Leigh személyesített meg, a film 40. percében szurkálja halálra. Már ez önmagában váratlan volt a közönség számára, mert a főszereplők általában meg szokták érni a film végét. És akkor még nem szóltunk a fürdőszoba dermesztő sikolyairól, amelyeket a zuhanyozó áldozat és a nőnek látszó gyilkos hallatnak. A Psycho után nemcsak Leigh nem választotta soha többé a tisztálkodásnak eme módját, hanem a nézők közül sokan ódzkodtak egy darabig tőle. Hasonló horrorikus hatása talán csak évtizedekkel később az Elemi ösztön ágy alatt lapuló jégvágójának volt. A filmtörténet egyik legiszonyúbb jelenetét, amelyben maga a gyilkolás alig 45 másodpercig tart (a nem elhanyagolható kerettel együtt összesen 4 perc),  78-szor vették fel, és 52 vágással állították össze a végső változatot. Hitchcock egy teljes hétig dolgozott rajta. A „tréfa” sikerült, túlságosan is jól, színészei szó szerint belebetegedtek, a rendező viszont végleg beírta magát a mozi legnagyobbjai közé.

Szólj hozzá

mozi horror krimi Alfred Hitchcock