2020. sze 25.

Bűn vagy jog az istenkáromlás?

írta: Göbölyös N. László
Bűn vagy jog az istenkáromlás?

unnamed_2.jpg

Az Egyesült Államok nemzetközi vallásszabadságot vizsgáló bizottsága jelentést készített arról, hogy milyen törvények rendelkeznek az egyes országokban az istenkáromlásról, hol tekintik jognak, hol büntetik akár halállal is.

Az ENSZ javasolja a bűntető törvények eltörlését, mert azok ellentétben vannak a véleménynyilvánítási szabadsággal, valamint az egyéni vallásjoggal. A muzulmán mészárosok meglincselése Indiában és a nemrég hozott törvény a hinduk által szentnek tartott tehenek védelmében még aktuálisabbá teszi a vallási alapokon való büntethetőség megszüntetését.

A jelentés szerint a legkeményebben az olyan iszlám országok büntetik az istenkáromlást, mint Irán, Pakisztán, Egyiptom, ahol Allah tiszteletlen emlegetése halálbüntetéssel járhat.

A jelentésből az derül ki, hogy összesen 72 országban büntetik a káromlókat sok más országban, például volt kommunista országokban is, a pravoszláv Oroszország és a katolikus Lengyelország viszonylag engedékenyen kezelik a kérdést. A református többségű 2012-ben, törölték a büntetőjogból az istenkáromlást, mint bűnt. A lutheránus Dániában ugyanezt tették az idén nyáron.

A dán Jyllands Posten 2005-ben megjelent Mohamed-karikatúra a nyugati jogfelfogás szerint nem volt vallássértő, mint ahogy a francia Charlie Hebdoé sem, amely brutális iszlamista terrortámadást váltott ki 2015-ben. Kína viszont 2007-ben, a Disznó évében a kommunista párt úgy rendelkezett, hogy tekintettel annak a 20 millió muzulmán kínai érzéseire, akik nem fogyasztanak disznóhúst, ezt a hagyományt nem hangsúlyozzák túlságosan.

Írország és Olaszország az európai demokráciákkal ellentétes irányba halad – írja a Business Insider – inkább szigorítanak. Írország 2010 január 1-én hozott egy törvényt, amely bünteti a kereszténység káromlását, arra hivatkozva, hogy az alkotmány tartalmaz egy olyan cikkelyt, amely szerint a káromlókat a törvénynek büntetnie kell. Stephen Fry színészt 2017-ben vád alá helyezték, mert az ír tv-ben kétségbe vonta Isten létezését. Az általános zavart észlelve a kormány végül ejtette az ügyet.

Az amerikai jelentés bírálja Olaszországot, nemcsak a büntető törvénykönyv egy cikkelyéért, amely kimondja, hogy bárki nyilvánosan káromolja Istent, 51-309 euróra büntethető, nemcsak azért, mert vannak olyan bíróságai, amelyek elítélhetnek ezért valakit.

2015-ben Milánóban egy művész nyilvánosan ábrázolta XVI. Benedek pápát szexuális pózban az asszisztensével. Őt is megbüntették azzal a sajátos indoklással, hogy csak felszentelt emberek és szakértők bírálhatják a vallást. Ez semmi ahhoz képest, amit a káromlók egyes iszlám országokban kockáztatnak. Lehet, hogy sértik a többség fülét, de talán ez is olyan szabadságjog, amelyet védeni kell.

Olaszország sűrűn káromkodó ország – teszi hozzá a lap – éppen azért, mert katolikus, és ahol, mint arra Machiavelli is rámutatott, hosszan uralkodott a pápaság. Arra azonban még történelmi nézőpontból sincs magyarázat, hogy a velenceiek és a toszkánok, akik nem is tartoztak a pápai államhoz, miért káromkodnak többet, mint például a rómaiak, akik évszázadokig pápai uralom alatt voltak.

Az antiklerikális 80-as években nagyon elterjed az istenkáromlás a serdülők között. Ez például Amerikában összefügghetett a népszerű tv-evangelisták körüli botrányokkal. 2001. szeptember 11 után a nagy monoteista egyházak közötti feszültség óvatosságra intett a szentségtörésben.  Azonban az utóbbi években a tinik újra felfedezték a káromkodás élvezetét, talán éppen azért,  mert e sok helyütt tabu.

 

Szólj hozzá

vallás társadalom káromkodás életmód