2020. nov 13.

Árt-e a környezetnek a kókuszdió divatja?

írta: Göbölyös N. László
Árt-e a környezetnek a kókuszdió divatja?

 coconutok.jpg

Az utóbbi évtizedben a kókuszdió a nyugati világban alkalmi desszertből széles körben használt termékké vált. Olaj, tej, krém, cukor, liszt, chips készül belőle. Az ipar arra biztatja a fogyasztókat, hogy minél több kókuszdió alapú terméket egyenek, az olajat például antioxidáns, gyulladáscsökkentő, zsírégető tulajdonságaival hirdetik.

Ezzel szemben ez a divat fenyegető a környezetre nézve.

Most, amikor az ökológusok arra ösztönöznek mindenkit, hogy helyben készített termékeket fogyasszanak, hogy minél kisebb legyen a szénlenyomat, a kókuszdió-termékek legfőbb importőr fogyasztói az Egyesült Államok és Európa.

A kókuszdió eredetileg Délkelet-Ázsiában honos és bár ma már sok trópusi országban elterjedt, a termés ¾ része még mindig a Fülöp-szigetekről, Indonéziából és Indiából származik. Az Allied Market Research jelentése szerint a kókuszdió alapú termékek iparát 2015-ben világszinten 12, 75 milliárd dollárra becsülték, az idén viszont már elérheti a 31,1 milliárd dollárt.

A nagy kereslet próbára teszi ezeknek az országoknak a termelőit. A következmények katasztrofálisak. Sok kókuszdió-termelő monokultúrát alkalmaz, ami elszegényíti a talajt. Táplálására mérgező hatású vegyi tápokat használnak. A megnövekedett kereslet miatt hatalmas területeket foglal el. A nagy indiai ültetvényeknek már vízhiányuk van és tartalékaik gyorsan fogynak. Mint ahogy a kakaó és a vanília is, ez a típusú termelés intenzív módon meríti ki a forrásokat és sokig nem lesz fenntartható.

Problémát jelent a termelőknek az is, hogy az olyan fák, mint a kókusz vagy az avokádó, minimum 3-5 év múlva kezdenek csak termővé válni és előfordul, hogy addigra elmúlik a divatja. A termelők ezért is gyorsítják a növekedést vegyszerekkel.

A kókuszpálmák 30-40 évig maradnak termők és ahogy öregszenek, egyre kevesebb gyümölcsöt adnak. Ázsiában a fák többsége túl van a termékenységi csúcsán.

A kókusz termelése már nem rentábilis. A termelők ezért eladják földjüket, vagy más fákat ültetnek. De egyre magasabb bért követelnek azok a munkások, akik leszedik a kókuszdiót és megszabadítják hajától.

A kistermelőktől átlag 14 centért veszik meg a kókuszdiót, míg a belőle készült olajat 20 dollárért árusítják. A különbséget a közbeeső feldolgozók fölözik le.

Mit tehet ebben a helyzetben a felelősségteljes nyugati fogyasztó? Csökkentheti az egzotikus termékek fogyasztását és ezzel csökkentheti azok piaci árát, fogyaszthat több hazai terméket, ami annak a piacát élénkítheti.

Szólj hozzá