Írolvasgondol

Két nap alatt két késelés Budapesten. Mindkettő maszk miatt. Az emberek idegei eljutottak a tűréshatárig, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy nemcsak hülyének nézik őket, hanem fizikailag is rabságban akarják tartani őket. Az összes meggyógyítottból már a hónap elején 15 ezren haltak meg, a hónap közepére már több mint 17 ezren… Egy túlfeszített húr iszonyú erővel tud pofán csapni, ha elszakad, még emlékszem abból, az időből, amikor gitároztam. A kérdés már csak az, hogy mikor és kiket, és hol áll meg az ütés.

Már örökké mosolygós, tréfára kész, szinte gyermekien csengő hangú gyógyszerésznőnket is csak a kötelesség hajtja, pedig sokan vannak, akik az ő kedvéért járnak a szomszédos patikába. De tudjuk, hogy a búskomorság olykor fékezhetetlen dühbe tud átcsapni.

A who (nagybetűvel csak a Bandát írom) szerint nem valószínű, hogy az idén véget ér a járvány. Mint ahogyan az sem, hogy a vírust kínai laboratóriumban állították elő, bár ez nem kizárt. Ugye emlékszünk arra, amikor először a maszk feleslegességét hirdették, aztán pedig annak nélkülözhetetlenségét? Ha egyszer eljön egy új világrend, mindenekelőtt ezeket a nagy nemzetközi szervezeteket kellene átalakítani, vagy egyszer s mindenkorra megszüntetni.

Öt, de lehet, hogy négyéves koromban játszottam el: amikor Anyám meg akart büntetni azzal, hogy elvesz egy játékomat, én odaadtam neki, hogy ez nekem már nem kell, odaadom neki. Mégsem lettem sem ügyvéd, sem politikus.

Láttunk egy filmet, amelyben az egész emberiség kinyílik, 8 milliárd ember élete zajlik a teljes nyilvánosság előtt. Bár ez a rémálom technológiai szempontból abszolút megvalósítható lenne akár holnap, aligha hinném, hogy ez a „totális és egyetlen igazi demokrácia” létrejöhetne. Nem azért, mert lennének emberek, akik ragaszkodnának a film szerint „átmeneti” magánszférának, hanem azért, mert biztosan akadnának jónéhányan, akik a „mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek” elv alapján megoldanák, hogy bár ők mindenkiről mindent tudnak, ők árnyékban maradnak. És ha csak ezer ilyen ember lenne a világon, már bukna a mutatvány, de több millióan lennének….

Megint nyakunkon a karantén, csak azt nem tudjuk, hogy miközben már két hónapja folynak az oltások, hogyan ugrott meg ennyire a fertőzöttek száma. Lehet, hogy eddig is ennyi volt, csak elhallgatták, és már tarthatatlan volt a hazugság, vagy pedig gyorsan el akarják sütni a kéz alatt vett oltásokat? Mindegy, már megszoktuk, hogy rab nemzet vagyunk, és vagyunk páran, akiknek vannak a külvilágon túl is élhető dimenzióik. A legrosszabb, hogy már senkinek sem hihetünk, és ezen a válságon és a gengszterváltáson nehezebb lesz túljutni, mint magának a víruson és annak gazdasági és egyéb következményein.

Hull a magyar, mint a légy, bezárnak mindent, amit csak akarnak, de misére járni lehet. Mert az embereknek szükségük van a lelki támaszra. A hívő emberek iránti legnagyobb tisztelettel kérdem: ha az ő templomaik nyitva lehetnek, akkor az én templomaimat, a színházakat, a koncerttermeket miért tartják fél éve zárva? Mondhatják erre, hogy lehet otthon zenét hallgatni, on-line színházat nézni. Misét miért nem lehet, elvégre „az Isten országa ti bennetek van”. (Lukács 17:21)

A mesterséges intelligencia az emberiség egyik nagy vívmánya – lehetne, ha az algoritmusokat nem ostoba, műveletlen és előítéletekkel teli emberek dolgoznák ki, és akik ezáltal szabadjára engednek gyűlöletkeltőket, és belefojtják a szót értékteremtőkbe. Mert a gép nem tévedhet…

Húsvétra minden regisztrált be lesz oltva – mondták. Igaz, nem mondták, hogy melyikre. Ellenben olyanok is kapnak egyenest a kormánypárttól felszólítást, akik nem is állnak vele kapcsolatban. Vagy legalábbis eddig nem tudtak róla.

A marketingben biztosan tanítják, hogy ha el akarunk adni egy terméket, akkor annak egy audiovizuális reklámban hányszor kell látszania, és a márkanévnek elhangoznia. Minden bizonnyal ugyanerre oktatják a politikai markecing szóvivőit is, csak nekik éppen az aktuális ellenség nevét kell jól meghatározott időközökben kimondaniuk. Nem utolsósorban ezért váltam immunissá minden reklámmal szemben, és emiatt tartom távol magam már régóta a politikai médiától.

A legnagyobb közösségi oldal „kéretlen tartalom” címmel tiltotta le blogom megosztását. Az a közösségi oldal, amely folyamatosan zaklat bennünket kéretlen fizetett politikai és céges hirdetésekkel. Az álszentség minden rendszert és kommunikációs technikát túlél.  Másfelől hálás is lehetek nekik, mert már így is túl sokat pazaroltam a drága időmből a közösségi médiára, most lesz időm fontosabb dolgokra, mint sokszor üres „jelenlétre”.

Némiképp megnyugtatott egy pszichiáter, hogy rövid távú memóriámnak időnkénti hiányosságai nem feltétlenül a kezdődő demencia jelei, okozhatják hangulati tényezők, például depresszió. Hurrá! Még mindig jobb búskomornak lenni, mert abból azért néha-néha csak-csak kimászik az ember – főleg, ha végre kimászhat ebből az országból – az agyhomály viszont csak erősödik, mígnem beáll az „afro-amerikaiak az alagútban” állapot.

Megérkezett 450 ezer kínai agyagharcos, mindegyik kezében egy vakcinával. Fogadta őket a vezérlő, majd a 450 ezer agyagharcos, mindegyik kezében egy vakcinával, ellépett a díszszázad előtt és végighallgatta két ország 21 ágyúlövéssel kísért hímnuszát.

Nálam 16 évvel fiatalabb barátom, aki jelenleg Hollandiában próbál tenni egy jobb világért, furcsállja, hogy egyáltalán nem hallgatok 2010 utáni zenéket, 2000 utániak közül is csak azokat, akik már a múlt században letették a névjegyüket. És a legjobban a 40 évnél régibb lemezek társaságában érzem magam. Mint 88 éves Apám, bár nála a határ inkább a 60-as évek vége. Mit tegyek, ha ezek mondanak nekem valamit, és ma is, annyi sok hallgatás után még mindig adnak új élményt is? Persze nálam 16 évvel fiatalabb barátom sem igen tud mondani olyan előadót, aki az ezredforduló után valóban mély nyomot hagyott volna benne. Talán nem megmerevedett nosztalgia tehát részemről, hanem lelkem egyfajta egészséges értékmentése.

Egyik nap 911-en voltak lélegeztetőgépen. Egy másik napon 9011 volt az új fertőzöttek száma. Közeledik Magyarország 9/11-e, de a mi felhőkarcolóink tetején élők egyelőre nem akarják meglátni. Lehet, hogy mire észreveszik, már elkerülhetetlen lesz a becsapódás.

Egy családi betegség miatt elmaradt keresztelő helyett megnéztünk egy misét a tv-ben, amelyet a sümegi ferences templomból közvetítettek. Régen hallottunk ennyire tiszta hitből áradó, őszinte és elgondolkodtató szentbeszédet. Az idősebb ferences szerzetes nem csupán a szeretet isteni eredetét fejtegette, idézve Szent Ágostont is, aki szerint ha két ember szereti egymást, akkor hárman vannak, hanem azt is, hogy mennyire fontos „a részvétel a jelenlétben” és ezt most, a járvány alatt érezzük igazán, hogy nem lehetünk együtt szeretteinkkel, nem ölelhetjük magunkhoz őket, sőt, még Orwellt is idézte: minden gondolkodó embernek kötelessége rámutatni a nyilvánvaló hazugságra. De közben ott volt az az örök kérdés is, ami hívő és nem hívő embert egyaránt foglalkoztat: mi az, hogy „én”, és mi marad ebből az „énből”, ha már nem leszek?

Parancsuralkodónk legszívesebben egész nemzetét vakon engedelmeskedő, harcoló egységgé alakítaná. Csak egyszer szeretném őt látni teljes menetfelszerelésben, igazi tűzvonalban, ahol nem ő mondja, ki és mikor lőhet rá. „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.”  (Gyóni Géza).

 Március 15-én a Duna Tv a Lúdas Matyi rajzfilmváltozatát adta, az M5-ön pedig Szilágyi Tibor előadásában hallhattuk József Attila: Levegőt című költeményét. Lehet, hogy ők már tudnak valamit?