Az oltás ellen vagy mellett van? Azt gondolja, hogy a maszkviselés hatásos? Hisz az összeesküvés-elméletekben? Ezek a kérdések hangoznak el a koronavírus kapcsán és félő, hogy megosztást, konfliktusokat okoznak – írja a Huffington Post.

Az egyes csoportok közötti konfliktusok olyan régiek, mint a világ. Védeni, vagy előnybe juttatni a saját közösséget a többi rovására általában nyerő stratégia. Ez ad magyarázatot arra, hogy egyes csoportok önzetlenek saját magukkal szemben és agresszívek egy másik, ugyanahhoz a fajhoz tartozó csoporttal szemben. Ilyenek az állatvilágban a csimpánzok, a szurikáták és a delfinek.

Az embereknél a csoportok közötti konfliktusok rivalizálásból származnak. Ebben benne van sok minden a sportversenyektől a politikai választásokig. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ezek a konfliktusok csak egyes állatfajtáknál vagy csak a legradikálisabb csoportoknál nyilvánul meg. Egy csoportnak vagy egy embernek a favorizálása már kiskorban is megnyilvánul. A gyerekek gyakran dicsekszenek azzal, hogy az ő apjuk a legerősebb, később, hogy az ő iskolájuk, egyetemük a legjobb.

Idetartozik az is, hogy a nyugati hisz abban, hogy a kultúrája modernebb, fejlettebb, civilizáltabb, mint az arab, az ázsiai vagy az afrikai kultúra. A 20.század második felétől Henri Tajgel és Muzafer Sherif munkái nyomán a szociálpszichológusok azonosítani tudták ezeket a jelenségeket és két dolgot állapítottak meg. Először is, az emberek két csoport közti választása bármilyen kritérium alapján elég a saját csoport iránti favoritizmus létrejöttéhez. Másodszor a versengés felnagyítja az előítéleteket és konfliktusokat generál. Ebből alakul ki a tudományosan endocsoportnak és exocsoportnak nevezett két tábor. Az endocsoport, amelyhez mi tartozunk, az exo, amelyhez a többiek. Ha valaki pl. egy klub tagja, többre értékeli azt a többieknél, és ezzel saját magát is felértékeli. Ehhez tartozik a másik csoport lebecsülése. Így alakul ki a „mi” és az „ők” meghatározása. Ez figyelhető meg különösen szembenálló politikai személyiségek, pártok esetében, amikor saját táboruknak jól körülhatárolható, ám egyszerűen kommunikálható „ellenségképet” kínálnak. Árgus szemekkel figyelik a másik hibáit és bírálják, közben a saját botrányaikat igyekeznek eltussolni vagy nem tudomást venni róluk.

Egymással szemben álló csoportokat kreálhatnak a média által felvetett kérdések. Például az, hogy az oltás mellett, vagy ellen vagyunk-e. Ennek nincs sok értelme, mert tudományos dolgokat alacsonyít le véleménnyé és leegyszerűsít, mert védheti valaki az oltást, de ellenezheti a kötelezővé tételét, vagy követelheti hatásának és mellékhatásainak nyilvánosságra hozatalát.

A jelenségnek akkor is vannak kockázatai, ha az összeesküvés-elmélet kerül terítékre. A mód, ahogy némely média bemutatja ezeket az elméleteket, könnyen két táborra oszthatja az embereket: a hiszékenyekre, a paranoiásokra egyfelől, a jól tájékozottakra, a józan gondolkodásúakra, az objektívekre másfelől. A jelenlegi járványhelyzetben azokat, akik bírálnak egyes kormányintézkedéseket, könnyen azonosíthatják az összeesküvés-elméletek hirdetőivel. Holott lényeges különbség hinni abban, hogy a vírust azért hozta létre egy elit, hogy csökkentse a világ népességét, és megkérdőjelezni azokat a módszereket, ahogy számszerűsítik a vírus miatt meghaltakat, vagy ahogy ezeket a számokat mediatizálják. Azt is figyelembe kell venni, hogy mindannyian tévedhetünk, hiszen a dolgokat teljességükben nem ismerjük.

Csökkenthetjük a polarizálódást, ha kerüljük az „ellene vagy mellette” kérdést, vagy az összeesküvésre vonatkozó utalást. Azzal is, ha időt szánunk az információk ellenőrzésére, mielőtt véleményt formálunk. Ezt meg lehet csinálni olyan honlapokkal, amelyek kifejezetten a tények hiteles forrásait ellenőrzik. Kételyek esetén kompetens személyekhez is lehet fordulni félreértés elkerülése véget, és figyelmesen meghallgatni a másik tábort is.

Enyhíti a légkört, ha a másik csoport tagját nem tekintjük ellenségnek, lehet az álláspontjában olyan elem, amellyel egyetérthetünk és nekünk is lehetnek felülvizsgálatra szoruló nézeteink.

Krízishelyzetben nem a megosztás, hanem az összefogás segíthet. Együtt kell megtalálni a megoldást a helyzetre, amelyben mindannyian érintettek vagyunk.