Négymilliónál mehetünk meccsre, uszodába, színházba, moziba. Ötmilliónál tarthatunk lakodalmat. Hány milliósnak kell lennie annak a kritikus tömegnek, amelytől a pártkormány elmegy a jó édesanyjába?
„Élmény volt Önökkel utazni” – mondta taxis Édesapámnak és nekem. Mint kiderült, az előző utasa BK celeb volt, és amikor felvette a rendelést, hiába imádkozott, hogy az azonos nevű olimpiai bajnok legyen az.
A legmagyarabb áruházban megszűntek a pénztárosok, már csak arra vannak, hogy a digitális kasszáknál bénázóknak segítsenek. Én már egészen jól boldogulok vele, de ezúttal nekem is bekavar valami. Veszek ugyanis az Öregemnek két doboz alkoholmentes sört, mire a gép kiírja, hogy „jóváhagyás szükséges”. Segítséget hívok, mint kiderül, a jóváhagyás azért kell, hogy 18 éven aluliak ne juthassanak alkoholhoz. Egyfelől örülök, hogy a pénztárgép még nem tud annyira beazonosítani, hogy megállapítsa túlságosan is nagykorúságomat, más felől viszont nehezen fogom fel, hogy az alkoholmentes áru miért esik az alkoholtilalom hatálya alá. Ha csak ez lenne, amit nem értek kis hazánkban, egész boldog lennék…
Ideje lenne már a dilettantizmus minősített eseteire is valami paragrafust hozni a Btk-ban. Igaz van már olyan, hogy gondolatlanságból elkövetett emberölés, vagy emberéletek veszélyeztetése…
A zarándok-katasztrófa színhelyére érkező izraeli miniszterelnököt vizespalackokkal dobálták meg, pedig szegénynek igazából semmi köze nem volt a történtekhez. Esedezem legalább néhány záptojásért…
A szikrázó értelemtől sugárzó szócső megkontrázta a nagyfőnököt. Valamelyiknek rosszul áll a szénája, vagy valamelyik hazudik. Sanszos, hogy mind a kettő. A nagyfőnök pedig „hajrá, magyarokat” posztolt közösségi oldalára, de senki nem tudja, hogy mi okból. Lipótmező, Mező Lipót….
Főpolgármesterünk bocsánatot kért azért, mert egy neves brit hetilapban alacsonynak és kövérnek nevezte a vezérlőt. Mondhatta volna azt is, hogy egy elmebeteg, akinek már az agyát is megette a zsír, és hasonlókat, amiket a FB-on olvashatunk, és akkor már jogosabb lett volna egy „sorry”. Amúgy kíváncsi lennék, hogy a vezérlő mikor kér bocsánatot a naponta megsértett, megalázott magyar néptől?
„Azért a nép, mely látja vezetőit,
hogy azt hajszolják, mit ő maga kíván,
azon legel csak, mással nem törődik.
Így csak a rossz vezérlet, látni nyilván,
ami a népet bűnbe vitte szerte,
s nem a természet, romlottá fajulván” –
írta 700 évvel ezelőtt Dante Alighieri (Purgatórium, 16.ének). Azért maradjunk annyiban, hogy az istenadta sem teljesen ártatlan. Egy friss közvélemény-kutatás szerint, amelynek köre, mint mindig ismeretlen, áprilisban vezetett a kormánypárt, és ez egyrészt a járványkezelésnek, másfelől pedig a kevésbé tájékozott lakosságnak köszönhető. Vagyis a járványkezelésről hamisan tájékoztatott lakosságnak? vagy úgy általában? Uramisten, milyen tájékoztatás kell ahhoz, hogy lássuk, hogy csak az élelmiszerárak mennyit mentek fel az elmúlt 2 évben? Hogy ne mindig a kenyérrel és a tejjel jöjjünk: egy doboz író 160 helyett 230, almát legfeljebb akcióban lehet kapni 500 forint alatt, a sertéskaraj 1500-ról 1900-ra emelkedett. Tavaly 1000 forint volt egy kiló befőzni való rebarbara, most 1800. Mondom is a hentesünknek a piacon: „Nem veszik észre az emberek, hogy minden egyre drágább lesz?” „Dehogynem, morog is mindenki”. De nem elég hangosan, és nem elég egyszerre…
Olasz barátaink, akik 2016-ban elhatározták, hogy két évente eljönnek Budapestre, 2018 után tavaly nem tudtak eljönni az általános európai karantén miatt. Semmi gond, majd az idén nyáron. Csakhogy egyelőre még nincs megállapodás a két ország között az utazásról, még nem fogadják el egymás igazolását a védettségtől. Egyelőre ők is bíznak, mi is bízunk. Azért tényleg szerethetnek hozzánk jönni, azok után, hogy a tavalyi foglalásukat a budapesti szállodájuk nem fizette vissza, a vis major ellenére sem. Költjük jó hírünket, még a vezérlő sem kell hozzá…
Láttunk egy különleges kiállítást egy látszólag törékeny szobrásznőtől, Rabóczky Judit Ritától, aki a nőiséget a maga őserejében, teremtő létében, szabaduló vágyának teljében mutatta meg mellbevágó őszinteséggel. Öröm látni egy ilyen alkotót ebben az országban, ahol még sok önmagától elszállt hím úgy gondolja, hogy lánynak, asszonynak hallgass a neve. Lesznek ők még kivert kutyák…
A második igazi tavaszi napon lementünk Életemmel a Duna-partra, ahol a köveken egy szép fiatal lány napozott. A harmadik igazi tavaszi reggelen az erkélyünkön reggeliztünk, figyeltük a fecskék cikázását a házunk felett, amikor egyszer csak egy cinke szállt le mellénk, jól megnézett minket, majd felreppent az etetőre egy kis szotyoláért és elhussant. Talán jönnek a további élmények is szép sorjában, és csillapítják már-már fájó éhségünket.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
