Adolf Hitler már eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Tábornokai előtt már beismerte a vereséget. A szovjet csapatok már körülvették Berlint. Elkezdődött a végső ostrom.

A Harmadik Birodalom napjai meg voltak számlálva. Nem volt élelem,  nem volt fegyver, gyerekek és öregek, szétesett egységek tartották a frontot. De dr.Joseph Goebbels nem mondott le mérgezett propagandájáról. Mivel már az újságok sem jelentek meg a német fővárosban, alapított egyet, a Panzerbärt, amely ingyen volt kapható, mindössze négy oldalból állt és tele volt hazugságokkal, a valós helyzet elhallgatásával. Nyolcszor jelent meg 1945. április 22 és 29 között. Kamaszok osztogatták a romok és bombatölcsérek között a menekülteknek és a katonáknak, akiket Berlin védelmére vezényeltek.

A „páncélos medve” Berlin szimbólumát vette kölcsön. Goebbels e lapra bízta utolsó proklamációit, őrült teóriáit. És fenyegetéseit: „Aki nem harcol, azt le kell lőni! A defetistákat el kell hallgattatni!” A hazugságok akkorára dagadtak, hogy Helmut Weidling tábornok, Berlin utolsó védője a vezéri bunkerben támadt Goebbels-re: „Ma harcolunk, maga meg értelmetlen reményeket kelt abszurd hazugságaival!”

Az álhírek éppen a bunkerben születtek. A propagandaminiszter diktálta hűséges embereinek Hitler előszobájában. Összehívta a tábornokokat, és őket is arra utasította, hogy cikkeket írjanak. A propaganda-század, azok az újságíró katonák, akik öt éven keresztül hamisították a háború történetét, most a berliniek életéről írtak. A Panzerbär mindenkit harcra buzdított a „mongol hordák ellen”, és azzal hitegették a berlinieket, hogy minden irányból érkeznek a felmentő seregek, akik hamarosan szétzavarják a gyülevész ellenséget. Csakhogy ezek a felmentő seregek nem léteztek.

Ezzel Goebbels is tisztában volt, de nem tágított. Talált egy nyomdagépet, berendezett egy nyomdát a hajdani Ullstein kiadó palotájában, amelyet egy vagyonos zsidó családtól raboltak el a nácik. Az oroszok azonban elfoglalták a kerületet, így a nyomdát néhány méterre a bunkertől, a Kochstrasse egyik pincéjében helyezték el.

A lap vezércikkét maga Goebbels vagy Alfred Rosenberg főideológus, a Völkischer Beobachter náci lap főszerkesztője írta. Néhány sort Hitler is írt bele. A hadijelentésekre jellemző, hogy még azt is elhallgatták, hogy a szovjet és az amerikai csapatok találkoztak. Riportokat készítettek olyanokkal, akik a lap szerint az utolsó csepp vérükig harcolni akartak. Az utolsó számban pedig egyenesen azt állították, hogy „a  háborút nem a németek akarták, hanem a kommunisták és a zsidók, és a Harmadik Birodalom hivatott, hogy utolsó leheletéig harcoljon Európa védelmében.”

Amikor április 29-én Hitler öngyilkosságra, Goebbels pedig egész családja kiirtására készült, a Panzerbär utolsó példányait már  senki sem osztogatta, mert a rikkancsfiúk is az életüket mentették. Így lett a vége a náci birodalom elestével a történelem leghazugabb újságjának.