A kínai kulturális forradalom kirobbanásának 56. évfordulóján iktatták meg ötödiziglen az oroszkiűző fülkeforradalmárt. Az országot a polgárháború szélére sodró rettegett ellenzéki vezér – másfél hónappal a választások után – törvénytelennek nevezte az új kormányt. Vajon miért nem tette ezt ő és a többiek már a választások estéjén, hiszen vélhetően már akkor is ez volt a véleménye? És még meg is magyarázza megmaradt híveinek, hogy ez nem áll ellentétben a parlamenti mandátumok felvételével. Eddig legalább ő nem nézte hülyének az embereket. Ez volt számomra az a pillanat, amikor a magyar politikai osztály, mint olyan, megszűnt létezni.

A feljebb említett oroszűző fülkeforradalmár számára a legnagyobb öröm, hogy ha valakire lőnek és nem találják el. Brezsnyev elvtársat sem találták el az első díszlövéssel, mégis meghalt egyszer….

A mondvacsinált nemátalakítási veszélyről lehetett népszavazás, az álláskeresési járulékról és a nemzetközi szerződésnek álcázott nyílt hazaárulásról nem. Ha eddig nem tűnt volna fel, a legfőbb törvényőrző szerv is csak az önkényes törvényhozókat védi, akik a nép felhatalmazását bírják, tehát a nép nem akar népszavazást. Ilyen egyszerű…

A napokban többször is bombariadó volt – magyarázták nekünk a táskaellenőrzést a Szépművészeti Múzeumban. Ezek az önjelölt terroristák pitiáner amatőrök: plázákban, mozikban, színházakban, múzeumokban, újabban már fürdőkben is fenyegetőznek. Ahelyett, hogy néhány jól körül határolható objektumban robbantanánk, lehetőleg figyelmeztetés nélkül. Akkor még akár tisztelni is lehetne őket.

Életemben először, néhány hónappal 66. születésnapom előtt megértem, hogy a villamoson valaki át akarta nekem adni a helyét. Aztán fél órával később találkoztam egy nálam 15 évvel fiatalabb úriemberrel, aki nem akarta elhinni a koromat.

A névleges köztársaság elnökasszonyának a férje (jobb helyeken First Man) a felelős a nemzeti banknál az ország aranytartalékáért. Így már érhető, hogy párja hogy jutott el idáig, legalább a nemzeti vagyon is családban marad.

Elkapták az egyik legkeresettebb magyar bűnözőt Lengyelországban. Azért még maradtak a Top 20-ból elegen szabadlábon, de azokat nem ott kell keresni.

Már megint régi idők régi dalait vélem hallani, amikor a bűnbocsánatot nyert egykori miniszter arról beszélt, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Felrémlik egy bizonyos Nyikita Szergejevics, aki a cipőjével verte az asztalt az ENSZ-ben, ő mondta, hogy utolérjük, lehagyjuk és eltemetjük Amerikát, miként azt a Fullánk meg is énekelte. Miniszterünk alighanem arra az előrejelzésre alapozta kijelentését, hogy a Boldog Ausztria a következő 8 évben hanyatlani, de legalábbis stagnálni fog, mint a Szovjetunió a brezsnyevi érában…

Elment a rejtelmes görög muzsikus, aki velem volt életem számos emlékezetes pillanatában, bár soha nem találkoztunk. A Rain and Tears-re csókolóztam életemben először, egyik első forgatókönyv-szerű mininovellámat az Alphára írtam, nagyfiam megsiratta a Tűzszekereket, Életemmel pedig egyik első közös élményünk volt a Mythodea előadásának közvetítése az Akropolisz lábától. A nagy kedvencem pedig a Heaven and Hell marad, amelynek egyik részletére egy magyar pantomim-csapat készített groteszk élettörténetet. Efkhariszto, Vangelis…

Feljebb említett az utolsó fagyosszent napjától vezette be a 11 év alatti  10.alaptörvény-módosítással a háborús veszélyhelyzetet. Vélhetően erre is rámondták illetékes helyen az ócseny harasót, hiszen már az amerikai titkos szolgálat is a sokdanos mester kengyelfutójának tekinti feljebb említettet.  Igazából az égvilágon semmi szükség nem volt rá, hiszen amióta ő hatalmon van, folyamatos a háborús helyzet Magyarországon. Legalábbis az ő beteg lelkében. Ezen alighanem az egyetemes világbéke sem segítene, mert abba ő azon nyomban szörnyet halna. Még szerencse, hogy a járványügyi vészhelyzet egy hét múlva megszűnik, hacsak nem találnak ki megint egy újabb pandémiát, hogy rettegésünk teljes lehessen és remegve várjuk, hogy a mindenhatóság gondoskodjon rólunk.

A még aznap bejelentett honvédelmi és rezsicsökkentési alap engem a hajdani békekölcsönökre emlékeztet, igaz, ezt nem a lakosságtól, hanem a nagy cégektől vonják el, de azok aztán úgyis ránk fogják terhelni az összes plusz költségüket, ahogyan azt már a rezsicsökkentés óta folyamatosan teszik. Vagyis újra csak azok mennek házhoz azért a bizonyosért, akiket állítólag meg akar védeni, holott semmi másról nincs szó, minthogy az államkassza-córeszt akarják megszüntetni. És  tessék mondani, a nemzeti oligarchák is befizetik extraprofitjukat vagy ők puszta létükkel védik a hazát? És vajon mennyit nyernek a minden hasonló szózat után menetrendszerűen bekövetkező forint-zuhanáson?

Érdekes módon, éppen ezen a napon ajánlottak nekem a postán egy új megtakarítási alapot, amelyben állítólag német és osztrák tőke lesz.  És ha az illető külföldi befektetők ezek után meggondolják magukat? Na és hogy két évig nem lehet hozzányúlni. Van-e épeszű ember, aki manapság kétéves távlatra előre tervez?

A kormány 5,2 %-os inflációval számol – közölte Csütörtöki Málészáj. A magyar nép pedig mozgósítja hagyományos humorérzékének végső tartalékait. Pénteken 402 forintért lehetett venni 1 eurót és – akciósan – 3000-ért egy doboz Algopirint.

Már az uszodában sincs nyugta az embernek: két nálam is idősebb fickó szidta a rendszert, mire az egyik megjegyezte: „Tetszettek volna máshová ikszelni április 3-án”. Mindazonáltal szeretnék találkozni egy emberrel, aki bevallja, hogy a kormánypártra szavazott. Mert az előző négy évben egyetlen ilyen sem került utamba. Lehet, hogy azért, mert, mint Bródy mondta 45 évvel ezelőtt, mindig „az utca másik oldalán járok”?

York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta " "Szép vagy Mása, szép vagy Irina – de én sem nézek ki rosszul.” „Nem láttad a ládikámat? Méghogy Soros vitte el? Mondd, te hülye vagy?” Estragon és a Patás, Csicsikov és Hókuszpók, Ficzek úr és az Igazgató úr, aki egy szent. Egy ezer arcú művész, egy végtelenül kedves, szellemes, nagyszerű interjúalanyom távozott el. Túl sok a veszteség az amúgy is egyre értéktelenebb világban.

Unokáim imádják Tüzoltó Samet és a piros tűzoltó kocsikat, ott a helyük egy gyermeknapi tűzoltó-bemutatón, ahol beavatták őket e nemes hivatás rejtelmeibe. „Van-e utánpótlás?” – kérdezte meg óvatlanul unokáim apja. Több sem kellett kedves vendéglátónknak: ennyi pénzért csak az jön, aki elhivatottságot érez, állandó készenlét, stressz, a fiatalok nem tudnak mit kezdeni a parancsok irányította rendszerrel és fegyelemmel, évi 12 nap szabadság, a korábbi kedvezményeket egymás után vették el tőlük. Nem szokásom átkokat mondani más emberekre, de tiszta szívvel kívánom annak az állítólag keresztény politikusnak, aki szerint a tűzoltóknak ott az adrenalin, hogy amikor tűz üt ki a házában, égjen is porig, mert a tűzoltók éppen emberéleteket mentenek, és nincs elég ember, felszerelés az ő vagyonára…