Az idén július 28-ra esett az Overshoot Day a Földön, vagyis ekkorra használtuk el bolygónk egy évre való természetes forrásait. Ez a nap, amelyet a Global Footprint Network  számít ki, egyre korábbra esik minden évvel. 1970-ben például még december 29 volt ez a nap.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Pontosabban melyek azok az emberi tevékenységek, amelyekkel a legjobban rongáljuk a természetet? Erre keresték a választ a Stanford egyetem tudósai a Human Impact Database létrehozásával, hogy összegyűjtsék a klímaválság különböző aspektusait, amelyekben kulcsfontosságú szerepe van az embernek.

Az sem véletlen, hogy éppen egy kaliforniai egyetem kutatói kezdeményezték ezt az adatbázist. A Csendes-óceán partján fekvő nagy államban ugyanis különösen erősen érzékelhetőek a klímaváltozás hatásai. „Évtizedek óta minden évben pusztít nálunk a tüzek és a szárazság évszaka, és ki akartunk dolgozni egy olyan rendszert, amely mélyebben megérteti, hogy miként vezetett az emberi tevékenység olyan drámai változásokhoz, amelyek közvetlen környezetünkben és globálisan is bekövetkeztek” – írták a tudósok, akiknek kiinduló kérdéseik igen egyszerűek voltak. Például: mennyi vizet és földet használnak fel az ember és mennyi metán szabadul fel évente. A cél, hogy olyan konkrét válaszokat kapjunk, amelyek alapján mennyiségi szempontból is megállapítható, hogy az ember az egyes tevékenységekkel mennyi kárt okoz a természetnek.

Az adatbázis, amely bárki számára hozzáférhető a http://www.anthroponumbers.org címen öt alapvető szektorra oszlik: víz, energia, flóra és fauna, atmoszferikus és biogenkémiai ciklusok és szárazföld. Ezen belül mintegy 20 alkategória létezik, és minden tevékenységhez van egy globális szám (például egy természeti forrás teljes fogyasztása, vagy a teljes CO2, metánkibocsátás), és az, hogy ennek hány százaléka írható az ember számlájára. Egyes esetekben van egy történelmi áttekintés, amely megmutatja, hogy miként alakultak eképpen az adatok. A portált nemcsak tudósoknak szánják, és éppen a közérthetőségével akar hozzájárulni ahhoz, hogy a klíma- és környezeti kérdésekben minél többen többen kiismerjék magukat. Ezt segíti az adatbázisban közel 300 kép és grafika is, amelyek a lehető legegyszerűbben vizualizálják a számok jelentését.

Az adatbázisból kiderül többek között, hogy jelenleg az évi globális műanyaggyártás 400 millió tonna, hogy eddig 762 ismert állatfaj pusztult ki, és hogy a tengerszint általános emelkedése évi 3,4 milliméter. Nemcsak globális értékeket adnak meg, hanem egyes régiókat és kontinenseket külön is vizsgálnak. Így hívják fel a figyelmet arra, hogy egyes társadalmakban különböznek az étkezési szokások (az amerikaiak például viszonylag kevés halat és sok húst esznek), az életmód, a gazdasági fejlettségi szintek, más természeti forrásokat használnak fel infrastruktúrák építésére, energia-fejlesztésre, és különböznek az ipari tevékenységek okozta szennyezés is.

Az adatbázist ismertető cikkből megtudjuk, hogy jelenleg Ázsiáé a globális mezőgazdasági vízfelhasználás 62%-a, míg Észak-Amerika az ipari vízfelhasználásban első. Az egy főre jutó felhasználásban egyébként Észak-Amerika a legnagyobb vízfelhasználható, a mezőgazdasági, az ipari és a háztartási vízfogyasztást együttvéve, egyben a legnagyobb CO2-kibocsátó. A metánkibocsátásban viszont Óceánia és Dél-Amerika vezet, elsősorban a tenyésztett szarvasmarhák nagy száma miatt. A regionális egyenlőtlenségek egyértelműek az energiagyártásban is: figyelemre méltó például, hogy bár Dél-Amerika a globális energiának alig 4%-át fogyasztja, a megújuló energiák 14%-át termeli.