Egy olasz régészházaspár, Giorgio és Marilyn Kelly Buccellati régészházaspár fél évszázadon át dolgozott a mezopotámiai Urkes város feltárásán. Munkájukat a közelmúltban Bernben Balzan-díjjal jutalmazták.

A házaspár először 1966-ban dolgozott terepen, egy hónapot töltöttek a sztyeppén Palmira közelében. Később ástak Irakban, Törökországban és Grúziában, majd visszatértek Szíriába, ahol a Törökországgal határos Tell Mozan lelőhelyen, az anatóliai fennsík lejtőin felfedezték Urkest, a történelem egyik legrégebbi városát. Urkes 5000 évvel ezelőtt élte virágkorát, ez volt a fővárosa az Ószövetségben horeusokként emlegetett hurriknak, akik a sumérok kortársai voltak.

-Feltételeztük, hogy itt állhatott valamikor Urkes, de csak közvetett útmutatásaink voltak. 1984-ben kezdtük el az ásatásokat, és 10 uttán találtunk olyan írott szövegeket, amelyek minden kétséget kizáróan megerősítették: valóban Urkest találtuk meg. Megható pillanat volt. Nemcsak maga a felfedezés, hanem mert olyan kultúra és társadalom nyomaira bukkantunk, amely más volt, mint a suméroké – nyilatkozta Giorgio Buccellati a Repubblicának.

-Hogyan befolyásolta az ásatásokat a háború?

-Egyfelől súlyosan, mert 2011-ben félbe kell szakítani a munkát. Másfelől viszont megerősítette elszántságunkat, hogy megértessük a helyi lakossággal: milyen kincs birtokában vannak és hogy legyenek büszkék erre az ősi kulturális örökségre, amely megelőzte az asszírokat, az arabokat, a kurdokat, az örményeket. Meggyőződésünk, hogy az ókori történelmi hagyományok új közösségi érzést alakíthatnak ki. Kidolgoztunk egy programot, amelyben a modern technológiai segítségével a helyi iskolások olasz, görög, amerikai és palesztin gyerekekkel bemutathatják az ásatások színhelyét, megoszthatják a múltjukkal kapcsolatos élményeiket, egyúttal erősödhet szíriai öntudatuk is. Ez az antik örökség az igazi válasz a szélsőséges ideológiákra.

-Bevonták-e a helyi lakosságot az ásatásokba?

-Rendszeresen tartottunk előadásokat, és minden héten összehívtuk a nekünk dolgozó munkásukat, hogy megértsék az ásatások, a múlt megszólaltatásának és megőrzésének fontosságát.

A Buccellati-házaspár úttörő volt a régészet digitalizálásában, már a 70-es évektől számítógéppel dolgoztak. Jelenleg a Cybernetica Mesopotamia projekt keretében több mint egymillió apró régészeti emléket dolgoztak fel, minden ásatáshoz külön weboldallal. Így mesélik el egy-egy ősi település történetét, hogy okuljon belőle a mai emberiség is.