Imádom azokat a zenéket, amelyekre a legszigorúbb műítész sem képes kategóriát kitalálni. Mert az igazán jó Zene mindig is határtalan volt és ezt igazán a 20.század mutatta meg, amikor maguk a muzsikusok döntötték le a felesleges falakat és ez már remélhetően így is marad az emberiség hátralévő történetében.
Van egy virtuóz, érzékeny lelkű hegedűslány, aki klasszikus háttérrel jutott el a jazzhez. Van egy nagyszerű billentyűs, aki a magyar zongoraművészek nagy generációjából érkezett a rock-ba, de gyökereit mindig is beépítette játékába. És van egy kiváló, autodidakta fuvolás, aki több mint fél évszázados pályafutása során a Zene bárhonnan jövő hullámait képes volt befogadni és magáévá tenni.
Kézdy Luca, Papp Gyula és Török Ádám belső rezgései már évekkel ezelőtt találkoztak Bartók Béla muzsikájának 21.századi megszólaltatásában, és most a Mini Akusztik Trió lemezével eljutottak egy olyan csúcsra, amelyre valószínűleg, ahogy Illyés Gyula nevezte, „a szigorú, szilaj, agresszív nagy zenész” is büszke lenne.
A Nyitott kapu Bartók költői világára az ő igazi szellemét követi. Ahogyan egykor a magyar népdalokból, népdalmotívumokból megszülettek a fényes koncerttermekben megszólaló darabok, a trió tagjai ugyanúgy vitték tovább ezt az örökséget, improvizációkkal kibontva annak rejtett értékeit.
Nem is tudom, hány változatban és hányféle címen hallottam már Ádám formációival Az este a székelyeknél főtémájára készült darabokat, mire egy Bem-rockparti koncerten meghallottam azt az eredeti verziót, amit még az 1970-es évek elején Gyula beoltott a Mini zenéjébe. Természetesen ez sem lett végleges, és az új lemez nyitódarabja ismét egy új megközelítés, az eddiginél is szabadabb asszociációkkal. A zongora, a hegedű és a fuvola csodálatos harmóniában, a kamarajáték intim hangzásában szólal meg. Az Első román tánc „vadsága” után a 3 Rondó és a Bottánc e zenék spirituális mélyrétegeit hozza felszínre, felidézve bennem egyes Mahavishnu Orchestra vagy korai King Crimson lemezeket – akár meditációra is alkalmasak - míg a 3 csíkmegyei népdalból némi bluest is ki lehet hallani. A Kis kece lányom szerelmes dalából tüzes „héja-nász” lesz, amely beletorkollik Gyula szóló Allegro Barbarójába. A számomra a 20.század lényegét 3 percbe sűrítő darabot sokféleképpen hallottam már Kocsis Zoltántól az Emerson, Lake and Palmerig, most új érzéseket tanultam belőle, mindenekelőtt a 100 év után sem legyőzhető félelmet és bizonytalanságot önmagunkkal szemben…
A befejező Nyitott kapu, ugyanúgy, mint az Este a székelyeknél, ősidőktől velünk van, mint bárhogyan formázható nyersanyag. A Vissza a városba, nemzedéki himnuszaink egyike szólal meg ebben a hangszerelésben, Bartóktól egyáltalán nem idegenül, hanem mintegy rá felelve. Mert mindannyiunknak szüksége van arra a városra, ahol „meleg van, nyugalom és fény”, de az a város a mi lelkünkben, a bennünk megszólaló zenében létezik. És mondjuk el minél többeknek, ezzel a gyönyörű lemezzel is, hogy azok is megérezzék, akik „szív-némaságra születtek”.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
