Írolvasgondol

Franciaországban 11 millió ember, vagyis a 15 éven felüliek 20%-a magányosnak érzi magát, és 80%-uk szenved is ettől  - állapította meg egy tanulmány, amelynek célja, hogy levegyék ezt a bélyeget az emberekről és az érintetteket segítségkérésre ösztönözzék.

A szerzők szerint még egy sűrű társadalmi élet sem menti meg az embert a magány érzésétől. Azoknál is, akik legalább két „társas hálóban” élnek – család, barátok, szomszédok, munkahelyi kollégák – a magányosság érzése 17%-os.  Hiába vannak fizikailag társaságban, mégis úgy érzik, hogy kapcsolataik minősége és természete elégtelen, vagy egyenesen szenvedés forrása.

A tanulmány, amelyben közel 3400 ember helyzetét mérték fel,  felhívja a figyelmet arra, hogy minél szegényebb valaki, annál törékenyebbek a társadalmi kapcsolatai. Az elszigeteltség különösen érzékelhető azoknál, akik életüket otthon, a háztartásban töltik – többségük diploma nélküli nő – mert ezzel gyakorlatilag kivonulnak a külvilágból, de ugyanez érzékelhető az alacsony képzettségűeknél, mert foglalkozásuk kevés hozzáadott értékkel bír a kapcsolatok terén.

Ugyanez a magány figyelhető meg az egyedülálló szülőknél, de a börtönviselteknél és azoknál is, akik szociális otthonokban élnek. Sújthatja a magány azokat az időseket is, akik nem igazodnak el a digitális világban. Ugyanakkor a közösségi hálók „túlfogyasztása” is csak erősíti a magányt. A felmérés egyik résztvevőjének, egy bizonyos Carole-nak 282 „barátja” , 221 „követője” van, de ha bajban lenne, egyikhez sem fordulhatna. Az érintettek gyakran fel sem ismerik bajaikat, mert a magány nem segít önazonosságuk felismerésében. Éppen ezért kell bátorítani őket, hogy beszéljenek, hogy ne féljenek bevallani magányukat, hogy be tudjanak illeszkedni olyan közösségbe, ahol rátalálnak önmagukra. És a mások jóakarata, írják a tanulmány szerzői, többet ér ötféle kedélyjavítónál.